P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

század közepén készülhetett és így a hozzáfűzött hagyománynak jogossága van. A szimmetrikusan elhelyezett gránátalma-motívumot ovális kis virágokkal szegett médaillon keretezi, a medaillonokat kanyargós szárú szegfűs indák kapcsolják össze. A gránátalmamotívum csaknem azonos megoldását közli R. Reichelt: Das Textilornament. Ein Formenschatz für die Flächengestaltung (Berlin 1956) с művének 27. ábráján. Az ott közölt selyemszövet készítési idejét a XV. század második felére teszi, Olaszországot jelölve meg készítési helyként. Az indák rajzában még a távolkeleti felhőszalagra is, a szegfűmotívumokban pedig a közelkeleti bársonybrokátokra emlékeztet. A keleti hatás, a színpompa is Velencére utal mint szövetünk készítési helyére. A későbarokk motívumokat mutató casulakereszt hímzése magyar műhelymunka 1773-ból. A bájos naívsággal megoldott jelenet a casulakereszt alján a Madonnával és Szt. István térdelő alakjával, a szentek életéből vett jelenetekkel díszített, XV. századi casulakeresztek késői utóda. A hagyomány Szt. Gellértnek tulajdonítja a szegedi ferencesek másik későgót casuláját (49. T. 252 ).

187 A miseruha anyaga arannyal átszőtt firenzei brokát. Mintája a legszebb későgótikus textilminták közül való. Csipkés levelek és apró kis virágok veszik körül a nagy, ananászos kiképzésű gránátalma-motívumot. A levelek közül apró kis ananász-szerű virágok nyúlnak ki. A motívumot hétkaréjos virágindás palmetta szegi be. Az ananász levélbugája fent áttöri a palmettakeretet. A palmettákat nagy akantuszlevelek kapcsolják össze. A szövésminta rajza, mint a XV. században többnyire, szimmetrikus. A casulakeresztet fémszálas, alátöltött laposhímzésű, négysoros, váltakozó helyzetű négyzetekből alakított keret szegélyezi. A casulakereszt szakaszosan leoltott, lazúros aranyhímzéssel készült, az alakok és az architektúra körvonalai alátöltöttek. A kereszt karjain későgót baldachin alatt az angyali üdvözlet. A kereszt szárán gótikus fülkékben elhelyezett művészi ábrázolású szentek. Legfelül fej nélkül egy püspök alakja, alatta Szt. Erzsébet,

188 alatta ismét egy püspök, valószínűleg Szt. Gellért alakja. Legalul a felső hiányzó szakasz későgót fülkéje látszik a felső püspök-alak hiányzó fejének süvegével. A hegedű alakú előrész középsávján vörös atlasz alapon aranyszállal hímzett, sorokban rendezett tulipán-motívumokat látunk. Az előrész keresztje valószínűleg az átalakítás évéből (1630) származik. A casulakereszt alakos ábrázolásain az arcok egykor festéssel készültek. A hímzés olasz, közelebbről meghatározva az angyalok ábrázolása, különösen az angyali üdvözletben, szembetűnően a quattrocento Firenzéjére utal. A casulakereszt karjain ábrázolt angyali üdvözlet nagyon hasonló az esztergomi kincstár vörös bársonybrokát casulájának angyali üdvözletéhez.

189 A casula barokk nyersvászon bélésén lejegyzett évszázados hagyomány szerint 1465-ben került a szegedi ferencesek birtokába. Ez időpontot kissé korainak tartjuk, a miseruha szövetének és kereszthímzésének tanulmányozása után kialakult véleményünk szerint ez a casula a XV. század utolsó évtizedéből származik, s feltehetőleg a Szegedi Baratin Lukács zágrábi püspök által 1501-ben alapított kápolna felszereléséből való, amellyel kapcsolatban az oklevelek piros selyem casulát is említenek. Többi Csongrád megyei textilemlékünk a XVIII. századból származik. A XVIII. század első felében szőhettek a szegedi ferenceseknek 1753-ban adományozott miseruhakészlet szövetét. A casula (T. 253) arannyal, sárgával, fehérrel áttört kék brokát, 187 Bálint S. 28. 188 A kopottsága miatt meg nem állapítható, de a kolostori hagyomány és a szegedi Ferencrendi zárda műtárgyainak leltára szerint Szt. Erzsébet. 189 Csernyánszky M., Az esztergomi főszékesegyház kincstárának paramentumai. Bp. 1933. 37. Genthon I., Magyarország műemlékei. Bp. 1957. 61