P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

TEXTILEMLÉKEK Legkorábbi Csongrád megyei texilemlékünk az ún. Mátyás casula, amelyet Mátyás király a hagyomány szerint 1465-ben adományozott a szegedi Szt. Dömötör egyháznak.

184 Jelenleg a szegedi Ferences Kincstárban van (48. T 249). Szövete arannyal, az ágak mintáiban zölddel, a virágokéban kékkel átszőtt, vörös atlaszalapú, gránátalma-mintás brokát. A miseruha keresztezése és keresztje 1773-ból való, arany alátöltött laposhímzés, ezüsttel átszőtt kék alapon pillangóval és igazgyönggyel díszített kék rocailleokból álló, medaillonokba foglalt, legyező-virágrozettás motívumú. A casulakereszt alján gyönggyel szegélyezett, alátöltött korona alatt laposhízmzésű jelenet: Szt. István felajánlja az országot a holdsarlón álló Máriának. Alatta aranyozott, sodrott dróthímzésű felirat: „Auxiliatrix Szegedien, 1773". Ahogy a miseruha bélésén olvasható, Mátyás palástjából készült: ,,1HSH. Hujus casula materia substrata ex regis paludamento serenissimi Mathiae Corvini Hungarorum Amabilissimi Regis est: Quod Maiestas Sua Sacratissima terminatis in hae Basilica В M V ad Nives, Regni Comitiis templum restaurari curavit et hanc véstem unionibus decoratum AM DG et HBV Mariae an 1465. magnifiée obtulit. Cujus pia memoria sit in aevum benedicta. Dein tractu temporis ob vetustatem priscam recepit Venustatem industria MVP. Simonis Zsucha Sacristiani, et sedulitate RP Josephus Telek Diffinitoris. Anno A Verbo incarnato et wx Virgine nato 1773. Benefactores Patroni et Benefactrices aeternam recipiant mercedem et coronam in Coeli. Sum venerabilis hujus Conventus Szegediensis Ord. Min. SP. N Francisci ab anno novae Gratiae 1465." Mátyás király korában magyarország a stílusirányító olasz renaissance művészeti központokkal, különösen Firenzével élénk kapcsolatban állt, nagy mennyiségű pompás aranybrokát, damaszt, bársonybrokát került hazánkba.

185 Mátyás király miseruha-ajándékozásáról a századok folyamán többször megemlékeztek.

186 1574-ben Görcsöni Ambrus a szegedi országgyűlésről tudósít. ,,Véksoe innepbe hogy Misere méné / Mind az egész ország be ioene velle / Misse után wraknac király monda j Szent Demeternec vagyon hituán ruha. / Emlékezoetre neki offeráloc / Az érdemes Szentnec iob koentest adoc. / Mindiárt szép felsoe ruháiát le voná, j Ayitatosságból ászt oda adá, j Hogy Mise mondó ruha szép beloelle, / Melly hatuan ezer forintot m3gérne, / Ez loenne mind eltig szent Demeterben, j Az Isteni szolgálatban Szegeden." 1575-ben Heltai Gáspár így emlékezik róla: ,,Mikoron egyszer Szegeden a gyűlésbe vala és Szent Demeter napján bement volna a nagy missére és látta volna, hogy nem igen jeles kazula avagy missemondó ruha volna a plébánoson, a nagy missén mindgyárást offendára méné, és mikoron megközülte vola Szent Demeternek oltárát, mindjárt levoná az ő felső ruháját és az oltárra offerálá azt, hogy Szent Demeternek kazulát csinálnának belőle. Becsülik vala kedig azt a ruhát hatvan ezer forintra." 1696-ban Esteras Pál jegyzi fel: „Az Tisza mellett mező Szeged városában volt egy Boldog Asszony Temploma, kiben tiszteltetett egy igen régi Boldogságos Szűz képe, kihez Mátyás király oly áétatossággal viseltetett, hogy egykor ottan lévén, az maga drága köntösű ki Tíz Ezer Tallérra bölcsültetett, le vetvén, oda ajándékozd." A Mátyás-casula anyaga olasz későgótikus brokát. A művészi hatású — vörös atlasz alapon arannyal, a gránátalma zölddel és kékkel átszőtt — selyemszövet a XV. 184 Magyarország Műemlékei. Bp. 1961. II. 276. Radisich J., Magyarország művészettörténeti emlékei. VIII. t. 5. kép. 185 Balogh J., A művészet Mátyás király udvarában. Bp. 1966. 100. 186 Balogh J. 389—390. 59