P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

ELŐSZÓ A magyar iparművészet sajátos és sokszínű arculatának megrajzolásához, a nemzeti szellemű haladó hagyományok kialakulásának és továbbélésének vizsgálatához elengedhetetlen hazai műkincsanyagunk teljes felkutatása és ismerete. Emlékeink és a rájuk vonatkozó okleveles adatok feltárása, régi magyar mesterek müveinek, neveinek megállapítása, működésük körvonalainak felvázolása és a nyugati korstílusok nyomdokainjáró, de sajátosan magyar formakincs tisztázása nemzeti feladatunk. Népi demokratikus államunk műemlékvédelemről szóló 13/1949. sz. törvényerejű rendelete előírja a hazai műkincsanyag teljes felkutatását. Művészettörténetírásunk e megtisztelő feladatának tettünk eleget akkor, amikor csekély anyagi erővel, nagynevű, elhalt kutatók példáját követve 1955-ben az első, egy megye teljes emlékanyagát felölelő iparművészeti kutatást elvégeztük. Elsőnek a mütörténeti kutatás által eddig eléggé mostohán kezelt Nagy Alföld megyéi közül Csongrád megye csaknem teljesen ismeretlen, sokszor kallódó iparművészeti emlékanyagát gyűjtöttük össze. Csongrád megye az Alföldnek a történelem folyamán legtöbbet szenvedett megyéi közül való, megmaradt műemléki anyaga is ezt tanúsítja. Határai Árpád kora óta sokszor változtak, területe a megszűnt Csanád megye nyugati felével bővült. Kutatásainkban a megye jelenlegi határait igyekeztünk szem előtt tartani, előrebocsátva azonban, hogy olyan történeti eseményeket is érintünk, melyek — különösen a legrégebbi időkben — nem csupán Csongrád megye területére korlátozódtak. P. B. 1. 5