P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

15. (Т. 95; Kehely aranyozott vörösréz 1766., Debrecen Makó, ref. temp. 16. ГГ. 97) Kupa aranyozott réz Marjalaki János, 1774., Debrecen Makó, ref. temp. Az oklevelek szerint legényt is tartott, ami nagy ritkaság e korban a debreceni ötvösöknél, mert az ötvösmesterség napjai meg voltak számlálva. Utoljára 1806ban tett jelentést a tanácsnak az ötvöscéh. állapotáról. Egyedül az ő személyéből állt már akkor a hajdan virágzó ötvöscéh. A céh hanyatlására mutat, hogy, mint írja, mesterségéhez való matériát sem kap már, el is öregedik, ezért nem dolgozhat. Szakirodalmunk eddig csak a mezősasi ref. egyház harangvirág serlegét ismerte művei közül.

124 A makói ref. templom keresztelőmedencéje és kupája egyszerű, zömök arányaival, a kupa kissé esetlen fülével, de jó technikájával a debreceni ötvösség hanyatló periódusát képviseli, a szentesi ref. templom rézfedeles kupájával együtt. Ez utóbbi helyenként aranyozott, felirata szerint 1799-ből származik, s felépítése, arányai, azonos technikája, kissé esetlen füle és a makói kupához való feltűnő hasonlatossága ugyancsak Marjalaki János kezére utal (T.449). Szintén debreceni ötvös, Büttösi István alkotta a hódmezővásárhelyi gör. kel. templom ezüst örökmécsét (17. T. 64), amely négy áttört, trébelt és vésett, margarétás díszű dudor-tagból áll. — Ifj. Stephanus Büttösi, id. Büttösi István fia, 1744-ben lett debreceni polgár

125 1744-ben házasodott meg. Mestersége igen jól ment, volt idő, amikor két legény is dolgozott műhelyében. 1787 körül halt meg. Az ő SB mesterjegyével elég sűrűn találunk egyházi edényeket a Debrecen környéki egyházakban ; de még Békés megyében (Békésszentandrás), sőt Nagyváradon is.

126 A debreceni 124 Zoltai L., Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. Debrecen, 1937. 24. 125 Zoltai L. 21. 126 Zoltai L. 80. 35