P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)
A szegedi ferencrendiek kincstára őrzi a legkiválóbb XVIII. századi zománcfestő magyar ötvösnek, Szilassy Jánosnak 1764-ből származó, „tűzben pikturált", képecskékkel díszített kelyhét is (14. T. 223). Szilassy életével és műveivel több jeles kutatónk foglalkozott. 120 Bervaldszky Kálmán kutatásai szerint nemes Szilassy János rozsnyói asztalosmesternek volt a fia. 1728-ban elvette Reuther András lőcsei ötvös özvegyének lányát, Katalint. Reuther András is készített már festőzománcot, így ezt az eljárást Szilassy valószínűleg apósa műhelyében, Lőcsén tanulhatta meg, s a technikát tökélyre fejlesztette. A szegedi ferencesek trébelt díszű, aranyozott ezüstkelyhének sokkaréjos magas talpát barokk kartusban 3 fehér alapú színes zománckép (Szt. Ferenc, Szt. Erzsébet, Szt. István) díszíti. A zománcképek között egy, a Szilassy művekre oly jellemző festett zománcos barokk angyalka, egy rácsdíszben trébelt angyalfej és egy ékkő látható. Nódusa csigás rokokó váza-idom. Stilizált levéldíszes kupakosarát három, barokk kartusban, fehér alapon színes zománckép (Szt. Háromság, Páduai Szt. Antal, Mária Immaculata ábrázolása) díszíti, a lombdísz között három, zománcos festett angyallal. A talpán vésett felirat szerint Ladányi István készítette a szegedi ferences kolostor számára 1764-ben. A kehely felépítése, arányai, díszítőelemei, még apró részleteiben is, (pl. a zománcos kartusok alakja, lambrequinje, a talp lángnyelves díszei, angyalkái) teljesen megegyeznek a Nemzeti Múzeum 1763. évből származó, a hozzátartozó patenán Szilassy nevével jelzett kehellyel. 121 A medaillonok színezése a Szilassy műveire oly jellegzetes rőtvörös színekben játszó. Szilassy 1764-ben készült alkotásai a szegedi ferencesek kelyhén kívül a korompai r. k. plébániatemplom felirata szerint Lőcsére készített festőzománcos kelyhe, az aradi minoriták ugyancsak festett zománcos, Szilassy teljes nevével jelzett kelyhe és a gölnicbányai r. k. templom zománcképes úrmutatója. Ezek közül a korompai kehely díszítményeiben, felépítésében, arányaiban mása a Nemzeti Múzeum Szilassy-kelyhének. A zománcképeken is apró jelenetek láthatók, csak az ábrázolás tárgya más. (A talpon 3 ótestamentumi, a kupakosáron 3 újtestamentumi jelenet.) 122 Valószínűleg debreceni városjegye és 13-as hitelesítő bélyege van a hódmezővásárhelyi ref. ótemplom hullámos peremű, profilált szélű, rokokó ezüsttáljának. (Kőszeghy 1142—43. sz. jegye elmosódva (T. 47). A virágzó debreceni ötvösközpontra utal mint készítési helyre a makói ref. templom 1766-os évszámmal jelzett, aranyozott vörösréz harangvirág-serlege, kerek talpán és kupáján mélyített körvonalú hólyagokkal (T. 98). A makói ref. egyház még két debreceni ötvösművet őriz, egy keresztelő medencét és a medencéhez való kupát aranyozott vörösrézből (15. T. 96 — 16. T. 97). A keresztelőmedence ovális mély tál, peremén nyolcoldalú, ívelt karimával lezárt. Négy gömblábon áll. A kissé esetlen, nehézkes hatású tárgyat vésett felirata szerint 1774-ben Marjalaki János készítette Debrecenben, ugyanúgy, mint a medencéhez való, kézzel kalapált, hengeralakú, profilált gyűrűkkel tagolt, csőrös kiöntőjű, fedeles kannát is. Marjalaki János II. 123 ötvösmester 1761. december 28-án lép a debreceni polgárok rendjébe, ugyanazon évben fogadja be az ötvöscéh. Debrecen XVIII. századi jeles ötvöseinek egyike. 1777-től kezdve, harminc éven át, haláláig céhmester. 120 Kőszeghy E. 206. 121 Kiállítva 1896. Bp. 2391. Iparművészeti Múzeum. Czobor—Szalay, Magyarország tört. emlékei II. 316. 122 Divald K., Szepes vármegye művészeti emlékei II. 86. 123 Egyházművészeti kiállítás kat. 1934. VI. 49. Kőszeghy E. 96. 34
