P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

arányú és vésett virág-díszítéses talpú, sima kupájú kelyhén és a Beszterce melletti petresi templom

105 XV. századi kelyhén találunk, melynek talpa is hasonló a deszki kehelyéhez. A deszki kehely szára sima, nódusa lapított, hat osztatú, alma idomú, hat, kissé kiugró, dőlt négyzetes rotulussal, rajtuk vésett latinbetűs IESUS felirattal, a rotulusok között, a nóduson, alul-felül 6—6 hólyaggal. Kupája megújított, kissé kihajló harang idomú. Hasonló nódusa van a győri székesegyházi kincstár egyik sodronyzománcos kelyhének, a ruszti kápolna kelyhének és a Nemzeti Múzeum poprádi sodronyzománcos kelyhének. A sellenberki kelyhén

106 ugyancsak ily felépítésű nódust találunk, de a deszki kehely nódusa kecsesebb. A deszki kehely XV. századi kelyheink egyszerűbb csoportjába tartozik, de arányaiban és felépítésében művészi becsű alkotás. A XVI. század fordulóján, illetve első felében készült a szegedi ferencesek két kelyhe, melyek az 1884-es Magyar Történeti Ötvösmű kiállításon

107 kerültek bemutatásra (7. T. 210 és 8. T. 211.). Az egyik aranyozott rézből van és későgótikus kelyheink öntött áttöréssel díszített csoportjába tartozik. Talpa hatkaréjos, sima, magas peremű, gyöngysoros talpsávval. A talp-sodronyok által határolt karéjaiban ezüst hat-szirmú trébelt virágdísz. A szár vésett díszű; az alma-alakú nódust hat, áttört, körbe komponált, négy szirmú virágos szalag osztja hat, áttört, leveles és fürtös gerezdre. A liliomkoszorús záródású, öntött kosár áttört leveles és fürtös díszű. Kupája új. A trébelt vagy öntött lomb- és virágdísszel borított kelyheknek gazdag sorozata maradt ránk (kolozsvári, metei, apoldi, nagyszebeni, medgyesi, poprádi, szepesbélai, a brassói Fekete Templom és höltövényi templom kelyhei) a XVI. század elejéről, de a szegedi kehely áttört és trébelt lombdísze mértéktartóbb, arányai tiszták, forma és díszítmény között helyes és átgondolt az összhang. Dúsabb virágdíszű, de hasonló a Magyar Nemzeti Múzeum sodronyzománcos, XVI. század eleji kelyhének talpa. Ily típusú ezenkívül a krakkói Mária templom kincstárában levő magyar kehely talpa, de az is dúsabb díszű, zsúfoltabb hatású; a későgótikus inda felfut a szárra is. A szegedi kehely gyöngysoros talpszegélyével rokon az egri székesegyház 1524-es évszámmal jelzett aranyozott ezüstkelyhe is. A szegedi kehely nódusa a magyarországi kelyhek XV. században kialakult gerezdes típusához tartozik, a cikkelyek ily típusú elválasztó sávjai a XV. században a gyöngyösi Szt. Bertalan templom filigrán-díszű kelyhén is megjelennek. Az egyszerűbb díszítés kedvelése, helyes arányérzék, mértéktartás jellemzik a szegedi kehely névtelen magyar, esetleg szegedi mesterét, aki — a stílusjegyek szerint — a XVI. század fordulóján készíthette kelyhét, mely a Szegedi Baratin Lukács által a szegedi Szt. Dömötör egyháznak 1501-ben adományozott kelyhek egyikével feltehetően azonos. A szegedi ferences templom másik későgót kelyhének alma alakú nódusán, a rotulusok helyén szárnyas renaissance puttók jelennek meg. Az aranyozott ezüstkehely talpa még magas, talpsávja áttört, ívezetes díszű. Hatkaréjos talpát gazdag vésett liliomos inda díszíti, mely felfut a hat osztatú szárra. A szár levéldísze öntött és áttört. A nódust egykor drágakövek is ékesíthették. Áttört, trébelt levél- és virágindás kupakosarát gazdag liliomos párta zárja le, kupája kissé kihajló. 105 Roth, Viktor, Kunstdenkmäler aus den sächsischen Kirchen Siebenbürgens. Hermannstadt. П. k. 106 Roth, V. II. kötet. 107 Magyar tört. ötvösmű-kiállítás lajstroma 1884. 107, 111. 27