P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

2. (T. 229) Lakatos-cégér, vas Szeged, Nagy István kovács müve, XIX. sz. második fele Szeged, Ferences Kincstár Kékfestő gyárában készített fehérpettyes vásznai az egész országban keresettek voltak. Az 1842-es iparmű-kiállításon termékei feltűnést keltettek, és bronzérmet nyertek. A kiállításról szóló jelentés szerint: „csinos karton kelméit nemcsak a köznép viseli, hanem a vagyonosabb középosztályok is kedvelik"... „készítményei legnagyobb pártolásra találtak, nemcsak Szegeden, hanem messze vidékeken, Pesten is." „Érdemét az olcsóság is növeli."

85 A gyár 1876-ban szűnt meg. A város műemléki épületeit feltűnően szép vasmunkák díszítik. Ezek a XIX. század közepéről és második feléből származnak. Jórészüket szegedi lakatosok készítették. Sajnos, a szegedi vasművesség története, mint annyi más, nincs feldolgozva, így csak futólagosan érinthetjük, hogy Újhelyi, Hattyasi, Tóbiás és Kiss János helybeli mesterek készítették a lakatosmunkák zömét. Szép vasműveket láthatunk az ún. „Schaffer-ház"-on (Roosevelt tér 9.), azonkívül a Széchenyi tér 5., a Lenin krt. 22., a Deák Ferenc u. 23., a Híd u. 6. számú házakon, valamint magas művészi színvonalú az egykori Dömötör templom „Körösi Rozália 1847" feliratú, kovácsoltvas ajtója, mely 1970. november vége óta a szegedi Móra Ferenc Múzeum alagsori folyosójának bejáratát díszíti (1.). A színház vasmunkáit Nigrényi Pál, a postáét Pillich Mihály, a Hajnóczy u. 4. és a Kossuth Lajos sugárút 25. sz. ház vaskapuit pedig Kiss János készítette. A városháza ajtó- és ablakrácsait a budapesti Árkai Sándor kovácsolta.

86 A XIX. század második felének kovácsművességére utal a ferences kincstár kulcsot ábrázoló lakatoscégére, mely a szájhagyomány szerint Nagy István kovács műve (2. T. 229). A XIX. század második felében az előrehaladó kapitalizálódás a kézműipart lassanként megölte. Az ízléses, évszázados hagyományokon és műhelygyakorlatokon nyugvó, gyakran remekbekészült kézművet a silány gyári tucatáru szorította ki. 85 Reizner J. III. 491. 86 Bálint S. 164. 20