P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

A lakatosok, sarkantyúkészítők és puskaművesek céhe pecsétjük körirata szerint 1743-ban alakulhatott, a céh németnyelvű szabályzatát Mária Terézia 1766-ban erősítette meg.

75 A megye többi városában is megindult az iparosok céhekbe tömörülése, körülbelül ugyanezen céheket találjuk a XVIII. században Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon és Makón. Az 1764-ban megtartott országos összeírás szerint az iparosok száma a megyében 186.

76 A megye területén csak Szegeden volt néhány aranyműves, Szeged 1732-ben adott jelentése szerint Morvay János, aki Trencsénben, Kojundsia Antal, aki Szegeden és Bugarin Sztojan, aki „Plovdiv nevű török városban" tanult.

77 A város jelentése szerint munkájuk kevés, leginkább 12 próbás ezüstből dolgoznak.

78 1954 nyarán a szegedi múzeum iparművészeti anyagának leltározása közben a céhes emlékek között 15 trébelt, 10 cm körüli átmérőjű rokokó és copf kartus alakú ezüstlemezt találtam, melyben 1766-tól 1809-ig terjedő bevésett évszámok, trébelt és vésett lakatos és puskaműves jelvények és a szegedi lakatos és puskaműves céh ez időszak alatt működő tagjainak monogrammjai vagy teljes neve volt látható. 6 darabba pedig(13-as próbabélyeg mellett) IK (1774), AT (1783), PL (1787, 1789), AG (1809) és К (1813) mesterjegy voltak beütve. T. Knotik Márta levéltári kutatásai szerint a felsorolt névbetük mögött feltehetően a következő mesterek rejtőznek: Josephus Klancz, Andreas Tomcsányi, Paulus Lukity, Alexander Gábriel és Jakob Kohn.—A kisigényű ezüstmedalionokat helyi aranyművesek készítették, akiknek céhe Szegeden nem lévén, hitelesítő bélyeget nem használhattak, vagy esetleg a puskaművesek, lakatosok és órások egyesített céhében működhettek. Ily céhjelvények az ország más területéről is ismeretesek, mint pl. a selmeci bányászok XVIII. századi évszámmaljelzett, kartus idomú céhjelvényei

79 és a kőszegi városháza történelmi emlékeket tartalmazó ládájában levő ötvös-céhjelvények.

80 Reizner szerint Szeged fejlődésével mind több ötvös telepedett le a XVIII. század folyamán, ezek a kis jelvények a szegedi ötvösség bizonyítható nyomai lehetnek. 1828-ban öt ötvöst foglalkoztat a város (Khon Jakab, Politzer Gábor, Politzer Lázár, Politzer Lipót, Wagner János).

81 Az 1830-as összeírásban csak három aranyműves szerepel.

82 1860—70 táján azonban már tizenhármán vannak. A megye területén Szegeden kívül csak Makón voltak ötvösök, az 1828-as országos összeírás szerint Dávid Domokos, Szöllös István és Zorger Salamon.

83 A szegedi céhek mesterei nemcsak az egész délvidék számára dolgoztak, de a szegedi céhek körébe tartoztak Csongrád, Csanád, Bácsbodrog, Torontál, olykor Arad és Temesvár városok „fertálycéhei" is. A XVIII. század végén Szeged kereskedelme és ipara újra virágzott, hajógyártó ipara monarchiaszerte híressé vált, sóraktára újból fontos szerepet töltött be az ország gazdasági életében. Centrális földrajzi elhelyezkedése révén a délvidék kereskedelmi 75 Reizner У. III. 449. 76 Zsilinszky M. II. Szádeczky L., Az iparfejlődés... Magyarországon. Bp. 1913. 77 lUésy J., Magyar ötvösök 1732-ben. AÉ. 1904. 386—96. Kapossy J., Magyar ötvösök a XVIII. sz.-ban. Bp. 1934. 78 Ulésy J. 386—396. 79 Történeti Múzeum Fényképtár 1571/1929. Á. B. 80 Csányi Károly, aki a magyar iparművészet kiváló kutatója volt, és annak idején topográfiai tanulmányaimat nagy figyelemmel kísérte, még személyesen közölte velem. 81 Kapossv J. 48. 82 Reizner J. III. 491. 83 Kapossy J. 50. 18