P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)
molnárokat és halászokat nem számítva. Ez a nagy szám Szeged fejlett városi jellegére, gazdagságára mutat. Az iparral foglalkozók száma aránylag nagyobb volt, mint még a XIX. század első felében is. A tizedlajstrom Szegeden egy aranyozót, három asztalgyártót, tizenhárom ácsot, egy ágykészítőt, hat borbélyt, egy kenyőt, négy nyírót, két kádárt, hét pincést, négy kerekest, egy kesztyűst, két kolompárt, huszonegy kovácsot, két patkóst, egy köszörűst, kilenc kőfaragót, egy mívest (faber), tizennyolc mészárost, két nyergest, két nyilast, két órást, hét ötvöst, egy pajzsgyártót, egy „pözörzést", három puskást, egy sajtnyomót, egy sütőt, negyvenkilenc szabót, két szíjgyártót, négy szitást, huszonöt szűcsöt, öt talyigást, három tarhóst, egy taszalóst és harminchárom vargát tüntet fel. 46 Az iparosok között hét ötvös (Thomas, Franciscus, Fabianus, Gregorius, Dionysus, Lucas és Benedictus, 47 ), két órás, egy hímvarró, egy kesztyűs, és két ,,fűsügyártó" nagyobb fényűzésű igények kielégítésére mutat. Más szegedi ötvösök a XVI. század derekán Szegeden: Ötves Bona, Ötves Lőrinc, Ötves Bálint. 48 1526-ban, amikor a török elpusztította Szegedet, a város elfoglalásában szemtanúként résztvevő török történetírók is úgy emlékeznek meg a városról, mint amelynek „minden zeg-zuga telve élelmiszerekkel, kinccsel, gazdagsággal" (Kemal pasa), 49 „utcái pedig tele valának ritka és értékes árukkal, melyeket kereskedők hoztak minden irányból." „Szegedin"... „nagy épületeiről, mindennemű javainak bőségéről, s végre arról híres, hogy lakosai között igen nagy számmal vannak dúsgazdagok." Az I. Szulejmán korában élt, Szeged elfoglalásánál szemtanúként ugyancsak ott levő Ferdi szintén így ír „a város minden zege-zuga tele van kincsekkel" és a zsákmányoló törököknek sátrai a bálványoktól templomokká váltak. 50 A délvidék dúsgazdag, pompaszerető és előkelő népe is Szegeden vásárolta drága ékszereit, billikomait és egyéb drágaságait, lévén Szeged a környék legnagyobb népességű és legiparosodottabb városa. A Hunyadiak korában a környék nemességének beköltözködése is megindult Szegedre. Az 1431-től kezdve megtartott népes vásárok szükségletei is foglalkoztatták a szegedi iparosokat. A fényűzési tárgyak készítőinek a vármegye területén egyedül Szegeden van nyoma. A szegedi polgárok 1494-ben II. Ulászló királynak gazdag ajándékot, kupákat küldtek, amelyeket minden valószínűség szerint a szegedi ötvösök készítettek. II. Ulászló 1495-ben Szegeden járt, ahol subáját János szegedi szűcsmester foltozta meg valódi „sabelli" prémmel. Ez a két adat a szegedi iparosok kiválóságát bizonyítja. 51 A kassai ötvöscéh első magyar tagja Szegedi Máté, aki 1463-ban kassai polgárjogot is nyert. 52 1496-ban az oklevelek szerint egy szegedi ötvös a római Szentlélek kórház pártoló tagjai sorában szerepelt. A megye története felett a XV. század második felétől kezdve vészes viharfelhőként lebegett a török veszedelem. A XVI. sz. elején rohamosan közeledett a pusztulás. A középkor alkonya és a renaissance hajnala e vidék teljes pusztulását hozta magával. Baljós jelek lidércként villantak fel a vészt megelőző fényes ragyogásban. A vidék legnagyobb egyházi tekintélye, a püspökség zuhant a pusztulás felé. Az újkor a százados intézmények megingásával, az államszervezet bomlásával 46 Hilf L., A szegedi iparosság törénete. Szeged. 1929. 14. 47 Horváth T. A., Ismeretlen levéltári adatok az ötvösség tört. Főleg a XVI—XVII. sz.-ban. Műv. Tört. Ért. 1953. 179. Mihalik S., A raguzai dóm szegedi ereklyéje. Szépművészet, 1940. 73. 48 Bálint S., Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. Bp. 1963. 49 HilfL. 14. 50 Hilf 12. 51 Hilf 15. 52 Bálint S. 27. 14
