P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

Csany (ma Csanytelek) halászfalut I. Géza király 1075. évi oklevele említi jól épített templommal és parochiával. Szegeden még előbb volt plébánia, mivel 1199-ben már főesperesség is állott fenn itt, mely a bács—kalocsai érseki megyéhez tartozott. A megye északi része egyházilag a váci püspöki megyéhez tartozott, csongrádi főesperesség címe, Hódmezővásárhely és vidéke pedig a csanádi egyházmegye marosontúli főesperességének része volt. A XII. és XIII. századi oklevelek már Csongrád megyei apátságról is tesznek említést, a legújabb ásatások tanúsága szerint a monostor Kalán püspök idején már állott. A monostorok alapítása nagybirtokosok jelenlétére utal Csongrád megye területén. A világi földesúri családok leggazdagabbja az Ondtól származó Kalán nemzetség volt.

18 III. Béla király korában egyik tagja, Kalán pécsi püspök alapította Szer helységben Boldogasszony tiszteletére, a bencés szerzetesek számára a Kalán nemzetség monostorát, amelyet II. Endre 1233. évi oklevele említ először. A monostornak 1233-ban már külön kórháza és valószínűleg gazdagon ellátott plébániája volt. Szegeden az Árpád-korban bencés apátság virágzott, amelyet 1255-ből való oklevél említ, s amely nyilván a tatárdúlásnak esett áldozatul. Ellős nevű nagybirtokos alapította a Tisza mellett a mai Ellés-pusztán az Ellős monostora nevű apátságot,

19 amelyet az oklevelek 1306-tól fogva emlegetnek. Valószínű, hogy a tatárjárás előtt már állt. A mai Péteri-pusztán állott a bencések Pétermonostora, amely a XIII. század első felében alapíttatott. Ennek szomszédságában volt a pálosok Pálmonostora nevű apátsága, amely a XIII. század első felében szintén fennállott. A Gálád nemzetség Glád-monostorát az 1333—34. évi pápai tizedjegyzék említi. A megye lakossága a honfoglalástól a tatárjárásig az elemi csapások és a kun betörés ellenére virágzó kultúrának vetette meg alapját, két nagyobb várost és 25 helységet alapított. Csanád megye történelmünk első századaiban még fényesebb szerepet játszott, mint Csongrád megye. A megye főispáni székében az ország legelőkelőbb urai ültek; rendszerint a nádor, vagy az országbíró. A magas összeköttetések következtében mind sűrűbben emelkedtek egymás mellett a lakott telepek, alapították a monostorokat, amelyek akkor a letelepedésnek, a földművelésnek és a kultúrának fontos tényezői voltak. Csanád nemzetsége 5 monostort állított nagy kiterjedésű birtokain: Oroszlános-monostorát, melyről a Gellért legenda írója azt tartja, hogy Csanád vezér alapította, Kanizsa-monostorát, melyet 1231-ben említenek először az oklevelek, Kemecse-monostorát, Párdány-monostorát és Tömpös-monostorát, mely a Maros szigetén állott. Ajtony nemzetsége alapította Ajtony-monostorát,

20 mely a tatárjárás idején pusztulhatott el. Csanád megye határszélén feküdt Zákánymonostora, a mai Szőreg helyén állott Szőreg-monostora,

21 amelyet 1239-ben említenek először az oklevelek. A megye fényét emelte a püspöki székhely, Csanád, az egykori Marosvár is. Csanád városában állott a Mária tiszteletére emelt monostor, amelynek pazar fényű berendezéséhez Szt. Gellért István királytól 500 márkát kapott tíz vég bíborral és ugyanannyi posztóval, Gizella királynétól pedig 4 vég bíbort és ugyanannyi bársonyt.

22 E monostor fogadta be Szt. Gellért hamvait. Itt volt a bencés székeskáptalan,

23 amelyet Gellért püspök alapított Szt. György tiszteletére. Itt állt a díszes 18 Juhász K., Csanádi püspökség története. 1030—1242. Makó, 1930. Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország törénelmi földrajza. Bp. 1966. 900. 19 Juhász K., Csanádi püspökség története. 1243—1307. Makó, 1933. 20 Juhász K., Hajdani monostorok a csanádi egyházmegyében. Bp. 1926. 117—131. 21 Juhász K. 131. 10