P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

ból származik, aranyozott bronz puttókkal díszített kagylódíszes foglalatát azonban a XIX. század második felében nyerte (T. 163). A nagymágocsi kastélyban levő három kályha tudatos műgyűjtés folytán a legújabb időkben került Csongrád megyébe, kettő közülük színes ónmázas fajansz, egy pedig zöld ólommázas csempékből áll. A XIX. század második felében készült osztrák munkák. A két fajansz kályha eredeti csempéi reliefben mintázottak, a későreneszánsz tiroli alakos csempék típusába tartoznak. Az egyik kályha eredeti csempéi friss, realista látásmódról tanúskodnak, különösen a négy zenész plasztikus alakjával díszítettek (102.), míg a másik, kék fajanszkályha csempéi jellegzetes barokk felfogású Madonnát ábrázolnak angyalokkal körülvéve. A zenészekkel díszített kályha színharmóniája zöld, fehér, sárga, a Madonna-alakosé pedig kék, fehér, sárga. A zöld kályha tetejét díszítő szőlőfürtből csipegető madár teljes plasztikában megoldott ábrázolása elragad természetközelségével és naiv bájával. A harmadik, zöld ólommázas csempékből álló kályha egyszínű reliefes csempéin szarvast, két sarkán vadászokat és csavart oszlopdíszt látunk. A kályha eredeti csempéi évszámuk szerint 1667-ben készültek. Az eddig nem tárgyalt iparművészeti ágak reprezentánsai közül a könyvkötés területén a szentesi görögkeleti egyház 1793-ban, Velencében kiadott evangelionjának barna bársony kötése méltó leginkább említésre. A könyvtáblán egy nagyobb és négy kisebb szőlőfürtös filigrános keretű, ovális, festett zománcos médaillon látható; a fedőlapon középen a Kálvária, körülötte a négy Apostol, a hátlap medaillonjaiban középen a Feltámadás, körülötte Mózes, Áron, Dávid, Salamon király ábrázolásai. A festőzománcos képecskek magas színvonalú alkotások, útmutatásuk szerint a XVIII. sz. végi kötést esetleg velenceinek tartjuk. (T. 437). * Egy megye iparművészeti emlékeinek összefoglalása újabb művészettörténelmi irodalmunkban első kísérlet. Az útmutatást és példaképet művészettörténetünk múlt század végén működő nagyjai, Divald Kornél, Radisics Jenő, Mihalik József és elhunyt tanítómestereink: Gerevich Tibor, Csányi Károly, Kőszeghy Elemér, Genthon István, Mihalik Sándor adták. Csányi Károly, Kőszeghy Elemér, Genthon István tanácsaikkal éveken át elősegítették e munkát. Nem múló hálával emlékezünk rájuk. Tatárdúlást, török hódoltságot, Habsburg-uralmat átvészelt országunk erősen megtizedelt műkincsanyaga elsőrendű kötelességünkké teszi, hogy számba vegyük, megőrizzük és a hazai művelődés szerves részévé tegyük múltunk e sokszor talán szerény, de annál beszédesebb tanúit. 104