A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

8 évet megért Piliny-sírmányhegyi hátas esetében merülhet fel a fenti, a kereszténység hatásának tulajdonított eljárás. Az összes többi azonban fiatal, (4—6 éves), tehát nyilván ereje és külleme teljében levágott lóhoz tartozott. A néprajzi adatokból kitűnik, hogy a szerényebb lovaglótudománnyal rendelkezők és az asszonynép természetszerűleg inkább a higgadtabb, szelídebb állatokat ülték meg.

24 Ehhez számítsuk még hozzá, hogy a legtöbb népnél félnek a halott lovától,

25 ezért ha az osteológiai elemzés nem mutat ki jelentősebb elváltozást (mint Bordány esetében), még a viszonylag idősebb lovak esetében is nagy bizonyossággal a halott kedvenc hátasát láthatjuk a csontváz mellett talált lómaradványokban. Ez pedig azt is jelenti, hogy a ló és lovasa közti közösség egy megnyilvánulásával állunk szemben. Az áldozatoknál végzett lóhúsevésre gondolva azonban ennek egy, a mindennapinál mélyebb tartalma is lehetett. 3. Erre vonatkozóan első adatunk egy ma is élő szólás. Székelyek ha találkoznak, azt mondják egymásnak: „Rokonok vagyunk Ádámról, Éváról meg a Fehér lóról (vagy: a Fehér ló likáról)" Mondásukból Gyallay D. a székelyek totemisztikus hagyományára következtetett, hivatkozva az udvarhelyi Luffi nemzetségre, mely kifejezetten lótól eredeztette magát.

26 Bár Gyallay D. következtetéseit néhol fenntartással kell fogadnunk,

27 a székelyeknek a magyarságtól eltérő eredete

28 miatt lényeges lehet, hogy a többi népcsoportunknál e szólás más formában él. Másutt ugyanis így ismerik: „Rokonok vagyunk Ádámról, Éváról meg a nagy almafáról

29 (vagy: diófáról, barackfáról, fűzfáról stb.)."

30 Figyelemre méltónak tartom, hogy a felsőiéi éves, Matejski brod: 3 éves, Nagylók: 4—5 éves, Piliny-Sirmányhegy: 8 éves, Piliny-Leshegy: 6 éves, Oroszlámos: 5 éves, Öttevény: 10—12 éves, Rétközberencs: 6—7 éves, Szabadkígyós: 3—4 éves. — A meghatározások Török A, Hankó B, Bökönyi S. adatai, valamint a közlemények íróitól származnak. Utóbbiak — miként a magam ásatásainál — az ott jelen levő gazdák megállapítására támaszkodnak. A parasztemberek a fiatal ló korát a fogazatváltás alapján majdnem évnyi pontossággal tudják megadni. A cikk nyomdába kerülése után Bökönyi S. az alábbi meghatározásokat adta: Szabadkígyós I. 27. sír: 9 éves, II. 4. sír: 10 éves, Maroslele-temető 3. sír: 5 éven felüli, Eperjes-Takács tábla 5. sír: 5-5 és fél éves. 24 Erre utal Dienes /., A honfoglaló magyarok lószerszámának néhány tanúsága. Arch. Ért. 1966. 221, 226. 25 Katanoff, N.. Über die Bestattungsgebräuche bei den Türkstämmen Central- und Ostasiens. Keleti Szemle, I. 1900. 106—108, 226, 278, stb., Harva U., Die religiösen Vorstellungen der altaischen Völker. FFC. 125. Helsinki, 1938. 299. Ld. még Dienes 1956. 52. 59. j. 26 Gyallay D., Lófi székely — lófő székely. MNy. LV. 1959. 218—226, Va: A fehér ló szerepe a székely hagyományban. Ethn. LXXIII. 1962. 389—399. 27 A lónak totemős voltát a székelyeknél egyedinek tartja, holott ez más népeknél is megfigyelhető: ld. az udmurt ,,Malmüzs" helynév etimológiája („ló-nemzetség". — M. Г. Худяков: Культ коня в Прикамьи. Известия ГИМК. 100. 1933. 255), nem lehet véletlen a besenyő törzsnevekben levő lószín-elnevezés sem (Németh Gy.; A besenyők ismeretéhez. MNy. XVIII. 1922. 6, másként látja Györffy Gy. Besenyők és magyarok. KCsA 1939. 448—449.), a kirgiz Tor-aj-Xyr („pej-csődör") nemzetség tagjai is a lovat tisztelték totemjükként (Németh Gy. A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1930. 34.). — A táltoshitnek a lóval mint totem-állattal való kapcsolatáról ld. B. Gunda Totemistische Spuren in der ungarischen tó/to.y-Überlieferung. V. Diószegi red.: Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker. Budapest, 1963. 47—52. — A Gyallay által vizsgált „konc nagyapám" kifejezésnek a „kanca", „kancafi" szavakkal való egyeztetés nehézségeire Hajdú Péter professzor volt szíves figyelmeztetni, melyért itt is köszönetet mondok. 28 Ennek kutatásába a néprajz is bekapcsolódhat. Feltűnő ugyanis, hogy a magyarság valamennyi csoportjánál kimutatható táltoshit elemei Erdély területén majdnem teljesen hiányoznak, ld. Diószegi 1958. 1, 7, 18. kép 29 1968 szeptemberében egy ásatásomon megkérdeztem Huszár Antalt (Mindszent, Csongrád m, 73. éves), hogy ismeri-e a székelyek rokonságról szóló mondását. Azt válaszolta, hogy errefelé másként mondják: „Rokonok vagytok? — Azok hát, Ádámról, Éváról meg a nagy körtefáról." Maga jegyezte meg, milyen furcsa hogy itt miért nem almafáról van szó. 30 O. Nagy G., Magyar szólások és közmondások. Budapest, 1966. 34. 34