A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

4. sz. levél Kedves Tanítványom! Sajnálattal olvasom leveléből betegségérőli értesítését. Remélem már rendben van s a Művésztelep ügyeit dolgait szorgalmazhatja. Bak János és Kun István ha késtek is (Bak János otthon volt Győr megyében) felkerestek. Úgy döntöttünk hogy November löén indulnak bútoraikkal — Bajára — Én is szeretnék ez alkalommal egyet mást le vitetni. Két kocsit kérünk Én még amint a Főjegyző Úrnak is megírtam ma nem mehetek — sok ügyem még amit el kell intéznem — Itt a tél is — ilyen útra hidegben orvosaim sem tanácsolják a költözködést — meg kell várnunk a tavaszi napokat — amik utóvégre is csak el jönnek — Mennék én most is — csak lehetne — de nem lehet. Addig is hárman minden zökkenő nélkül vihetik a Művésztelep ügyeit — De amit elsősorban kellett volna írnom a komoly munkához már hozzá kezdhetnek. Kérem is a szorgalmukat A Szabad Akadémiát is indítsák meg — Mivel fűtésről nincs szó — a meghívó levélben nem tudom lehetséges-e ez vagy meg kell várni a tavaszi hónapokat. Ha Bak János és Kun István leérkeznek ezt tárgyalják meg — Minden esetre nagyon jó lenne minél előbb megindítani a tanítást ott is, ha lehetne — (?) Azt hiszem ha a két kocsi Bajáról megindul hajnalban — délután a korai órákban indulhatnak is vissza — Meg kell írnom amit külömben is tudhat Kedves Tanítványom hogy mint Bak Jáncs mint Kun István azonnali ellátásra — apró gyermek is lévén meleg szobára is okvetlen szükségök van — Legyen a leghathatósabban a segítségökre hogy minél előbb rendbe jöjjenek a lakással ellátással — A fűtés? Ez aggaszt a legjobban. A meghívó levélben erről nincs szó. De reménységem meg maradt hogy ez is rendeződik. Most más írni valóm nincs •— Október hó folyamán úgy terveztem le megyek Bajára — de semmi értesítést nem kaptam — Most már tudom hogy beteg volt — Dehát annyira csak nem volt súlyos a baja hogy ne írhatott volna. Minden esetre az egészségére vigyázzon, a földi élet legnagyobb kincse az amivel könnyelműen bánni nem szabad. Minél gyakrabbani értesítést kérek mindenről — mert minden érdekel a mi Művésztelepünkkel össze függ. Budapest, 1946. Nov. 1. Szívélyesen üdvözli. Rudnay Gyula 5. sz. levél Kedves Tanársegéd Ur! a bajai művésztelep kiállításáról szóló levelét megkaptam, de az eredményről ami még is csak fontos — semmi értesítést nem közölt. Remélem hogy jól vannak — a kegyetlen hidegek dacára is. Én az utóbbi 3 hetet sajnos ágyban töltöttem — de most már rendbe jövök. Bak János és Kun István leveleit is várom még pedig teljesen őszinte leveleiket a bajai életök folyásáról — munkálkodásokról Nem értem miért hallgatnak?... Errefelé is nagy hidegek — most már lágyabb — de sürü köd és nagyon lucskos idők járnak — a napok is sötétek — festeni nem lehet — de reméljük — mint minden ez is elmúlik és jönnek a szép hosszabb és derült napok — amikor hozzá lehet fogni a munkának is. Minden esetre tavasszal kezdődhet meg a tanfolyam munkája is. Előjegyzéseket meg is lehet kezdeni Február hó folyamán. Kár hogy az udvar kicsi mert a melegebb napokon a kinti munkát is meg kell kezdeni. Természetesen — fej és egyéb ruhás figurákkal. — Megjegyzem, nem szeretném — ha egyéni munkálkodásukat nagyon zavarná — az iskolával való törődés — nekem s a Müvésztelepnek az a fontosabb. A kiállítás anyagilag hogy zárult? Semmit nem írnak róla — pedig ez is nagyon érdekelnek. Schippert Ernő igazgató Úr — érdeklődött a két vízfestményem irányában — Kérem az árát határozzák meg az igazgató úrral együtt —. A többire nézve az igazgató úrnak írtam mi történjen. A kiállítást együtt kell tartani — amíg csak másképpen nem határozunk — Legyen az együtt tartott anyag — az érdeklődők részére bármikor könnyen hozzáférhető — tehát mindig legyen ott valaki aki felvilágosítást adhat. Remélem önök között semmi nézeteltérés nincs — de nem is szeretném hogy legyen semmi tekintetben — de ha még is volna — hiszem hogy ezt is őszintén tudomásomra hozzák — hogy idejében segíthessek a bajokon. Betegségem alatt sokat gondoltam erre — s hallgatásukat is ennek tulajdonítottam. Kérem jelen soraimat — amit Tanársegéd úr címére küldök mind hármok részére írom — tehát olvasás végett mind hármokat illeti. Ezért is óhajtom a megnyugvásom volna ha tudnám hogy mind hármokat a szeretet kölcsönös megbecsülése és tisztelete — az egymáson segíteni akarás — jó indulat kapcsolja össze. Nagy tapasztalásom mondatja velem ezt — Nagybányát is. H. m. Vásárhelyt is ez mállasztotta szét elég szomorú — s következményeiben végzetes volt — pedig a világ semmit nem tudott róla. Okuljanak a múlt hibáin — mert tudnunk kell — hihetetlen semmiségeken kezdődik észre sem lehet venni — csak mikor robban s akkor már késő — az áldozat pedig mindig a művészet a magyar 261