A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

(Veszprémvölgy, Dunapentele) is akadtak.

42 Moravcsik Gyula lehetségesnek tartja,

43 hogy a hazai Dömötör-dedikációk, így a szegedi Szent Dömötör-templom is, a keleti egyház közvetlen ihletését őrzik. Ez a templom századunkban került lebontásra (1913—1926). Cs. Sebestyén Károly, aki a munkát éber figyelemmel kísérte, megállapította, hogy még a középkorban többször átépítették. így a bontás során megmentett koragótikus Dömötörtorony már a cisztercita gótikával, talán a híres középkori, nem messze eső egresi apátság építő műhelyével lehet összefüggésben. Van azonban olyan vélemény is, amely a bizánci építészet hatását látja és vitatja benne.

44 Vizsgálódásai során Sebestyén arra az eredményre jutott, hogy az első építkezés még a XI. században, esetleg Szent Gellért életében történt. Szokatlanul jellemző vonása volt, hogy szentélye nem félkörívben, hanem egyenes vonalban záródott. Ez a sajátság, amelyet sokan a faépítkezés technikai hagyományaival magyaráznak, általában hazai románkori, bencés eredetű templomokon fordul elő. Marosvár és Oroszlámos ősi bizánci kultuszában a latin egyház szakrális birtokba vételére gondolva jogosan vetődik föl a szegedi párhuzam lehetősége is. A templomot már a nyugati egyház uralkodó román stílusában építették, de a helyi bizánci misszió emlékezetét szerintünk az átmentett dedikáció megőrizte. Szeged fontos átkelőhely, a táj víziközlekedésének középpontja már ősidők óta.

45 E hídfőállomás birtoklása föltételezhetően a görög, illetőleg a honfoglalást közvetlenül megelőző bolgár uralom számára sem volt közömbös. A bizánci ritusú behatolás egy Szent Dömötör tiszteletére emelt templom, esetleg csak kápolna építésében is kifejezésre juthatott. Már most Sántha György vizsgálataiból tudjuk,

46 hogy a szerémségi születésű Dömötör őskeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház „harcos" szentjeinek sorába tartozik. A jámbor néphit olyan csodatevő erőt tulajdonított neki, hogy az oltalma alatt álló várost fehér lován ülve, olykor mennyei sereg élén, személyesen védi meg az ellenség támadásaitól. Ez a mi magyar Szent László mondakörünkre is emlékeztető hídelem a környező népek, így a bolgárok között is elterjedt. Ha föltételezésünk helyes és a szegedi Dömötörkultusz csakugyan egyidős volna a temesközi bolgár uralommal, akkor jogosan gondolhatunk arra, hogy nem véletlenül választották a védelmi és kereskedelmi szempontból annyira fontos hely védőszentjéül éppen Dömötört: a bizánci egyház szakrális néphagyománya értelmében az ellenség megfélemlítése és távoltartása volt a főhivatása. Föltevésünkből, Dömötör szegedi városvédő patronátusából tovább még az is következik, hogy itt a sóhajózás és vízi védelem már a IX—

X. században létrehozott valami települési magot, amelyből Csanád vezér katonai beavatkozása, illetőleg a latin egyháznak Szent István idejében való délvidéki terjeszkedése következtében a magyar Szeged is kibontakozhatott. Erre enged következtetni a Dömötör43 Moravcsik Gyula: Görögnyelvű monostorok Szent István korában. Szent István-Emlékkönyv I. Budapest, 1938, 389—422. 43 Cs. Sebestyén 29—68. Vö. még Szeged városa 20. és a felsorolt további irodalom. 44 Pozsonyi Zoltán: Tiszatáji kerámia-kultúra. Tiszatáj 1947. 45 Inczefi Géza azt gyanítja, hogy Szeged környékének helynevei közül a határban elterülő Szomolya és a Fehértó szomszédságába húzódó Balaton szláv eredetű helynevek még Árpád-koriak és a tájra települő magyarság úgy vette át. Ez mindenesetre szintén bolgárszláv nyomokra vallana. Vö. Inczefi Géza: Csongrád megye nyugati részének régi földrajzi nevei. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve. Szeged, 1960, 50. 48 Sántha György : A harcos szentek bizánci legendái. Magyar-görög tanulmányok 22. Budapest, 1943, 27—40. Vö. még Nagy Tibor: A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig. Dissertationes Pannonicae. II. 12. Budapest, 1939, 58, 69. 208