A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

Szegeden működő pénzverő műhelyről szóló értesüléseink hiányosak ugyan, de sokat sejtetnek. Abban a pápai adójegyzékben, amely Jakab csanádi püspök felügyelete alatt 1337 táján készült, a pénznemek között előfordul a parva moneta chegediensis, vagyis a szegedi aprópénz, amely eddigi adataink szerint a kalocsai főegyházmegye területén volt használatos. Ismeretes, hogy a középkorban egyes gazdaságilag különösen fejlett városok pánzverési jogot is nyertek az uralkodótól. Bármiként álljon is az adatok szűkössége miatt a dolog, kétségtelen, hogy Szegednek a középkor végén országos jelentőségű ötvössége volt,

13 amely föltehetően a pénzverő műhely gyakorlatából fejlődött ki. Szeged egykorú pénzgazdaságát tükrözi az is, hogy a kalocsai érsekség szegedi főesperességének két városi plébániája: a palánki Szent Dömötör és a felsővárosi Szent György templom pápai tizedei 1332—1337 között átlagban 501, illetőleg Felsővároson 549 báni dénárt tesznek ki.

14 A két plébánia Szegedje együttesen a legmagasabb összeget fizető, tehát leggazdagabb alföldi városunk volt. Térjünk azonban még vissza az Árpád-korba. E gazdasági virágzásnak, élénk kereskedelemnek és közlekedésnek koiai, Árpád-kori szakrális fölépítménye a johanniták alsóvárosi Szent Péter temploma és a felsővárosi, Szent Miklós tiszteletére szentelt bencés-apátság. Mindkettőnek fennállásáról csak a legújabb időkben bizonyosodott meg a kutatás. Győrffy György mutat rá

15 a székesfehérvári keresztes lovagok, johanniták birtokait megerősítő királyi oklevél (1193) nyomán a rend szegedi birtokára, amely az oklevél szövege szerint egészen a monostor tiszai kikötőjéig terjed. A kikötő hangsúlyozása nyilván a só- és borszállítással, ennek a magyar johanniták akkori életében való országos jelentőségével, elosztó szerepével függhet össze. Nem lehetetlen, hogy itt Szegeden, legalább is egyideig a johannitáknak volt kötelessége a zavartalan kereskedelem és közlekedés biztosítása is. Bizonyosra vehető, hogy a mai, későgótikus stílusban fennmaradt alsóvárosi templom alapjaiban és egyes részleteiben a johanniták Szent Péter templomával azonos, amely még az Árpád-korban épült.

16 A sekrestye megbolygatott földjéből előkerült (1942) későromán oszlopfőtöredék és zárókő Entz Géza szóbeli megálla13 A város középkori ötvösségéről Szeged városa 27. 14 Monumenta Vaticana Históriám Regni Hungáriáé Illustrantia. I. Budapestini 1887, 181. Fejérpataky László: Pápai adószedők Magyarországon a XIII. és XIV. században. Századok 1887, 592. Vö. még Banner János: Volt-e Szegeden az Árpád-korban pénzverde? História 1928/29. évf. 15 Az oklevél Szegedre vonatkozó része: In Scequed terra est in uno loco, metis assignata (cum) tribus truncis et uadit usque ad partum et cum eodem portu monasterii est. Jakubovics Emil—

Pais Dezső: Ómagyar olvasókönyv. Pécs 1926, 59. Győrffy 901. Itt említjük meg, hogy Szeged neve előzőleg a dömösi prépostság 1138/1329. évi alapító levelében („cegedi", de más olvasat is lehetséges), továbbá egy 1183/1226. évi királyi oklevélben: 3 naves saliferas... in emendo et deferendo sale sive in Orodini sive in Cigeddini — már olvasható. Továbbá középkori felsorolások Klemm Antal: Szeged neve. Délvidéki Szemle 1943. SzegSz. II, 461. Inczefi Géza: Szeged környékének földrajzi nevei. Nyelvtudományi Értekezések 22. Budapest 1960, 83. Legújabban Győrffy 900. 16 A johanniták szegedi működését már Reizner III, 27, 187 és Cs. Sebestyén 87 is föltételezi. Vö. még Tatár járáskorabeli templom nyomaira bukkantak az alsóvárosi régészeti ásatásoknál. Szegedi Új Nemzedék 1943. febr. 14. Az itteni föltárások azóta sem kezdődtek meg. Reiszig Ede nem tud róla, a fehérvári oklevél adata elkerülte figyelmét. Mindenesetre a tőle rajzolt XIII. századi hazai johannita képbe Szeged is beleilleszthető. így IV. Béla szívesen bízza meg a johannitákat várépítéssel, mert ebben nagy jártasságuk van. A szegedi Vár királyi várnagyairól csak a XIV. századból, tehát a rend kezdődő hanyatlásának idejéből vannak adataink, amikből esetleg arra lehetne következtetni, hogy a XIII. században még a johanniták kezén volt. 202