A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1970/1. UJABB ADATOK SZEGED KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉHEZ BÁLINT SÁNDOR (Szeged) Szeged gazdasági virágzásának, urbánus fejlődésének föltételeit kedvező vízközi helyz;te és földjének gazdag változatossága mellett ősidőktől fogva a víziúton ideszállított, majd innen szerte az országba továbbított erdélyi só teremtette meg.

1 Ezért volt szükségük már a rómaiaknak arra, hogy Partiscum, görögösen Partiskon

xla néven a Tisza és Maros találkozásánál őrállomást létesítsenek, és a Maros balpartján, Erdélytől egészen a torkolatig utat építsenek. Erre nem kisebb kutató, mint Mommsen mutatott rá. Közvetlenül a honfoglalás előtt vidékünk a bolgár állam érdekkörébe tartozott. A magyar krónika XVI. századi török átdolgozása szerint Árpád Szegednél kelt volna át a Tiszán, és itt táborozott volna Szvatopluk elleni hadjárata előtt.

2 Győrffy György kutatásai szerint Csongrád megye és így Szeged vidéke Ond fia, Ete nemzetségének szállásterülete volt. Erről az Ethey (értsd: Etéé) elenyészett helynév is tanúskodik. A nemzetség földvára Csongrád. Nemzetségi birtoklásra utal a Felsőváros északi peremén máig élő Tarján dűlőnév. Szeged kezdeteinél számot kell vetnünk a nemzetségi téli szálláshely lehetőségével is. Szent István a nemzetséget szűkebb területre, eredeti birtokának talán csak harmadára szorítja.

3 Alig lehet kétséges, hogy a fontos révhelyet, a mostani Szegedet mindjárt magának sajátítja ki: a sóelosztás érdekében kellett sietősen a maga királyi hatósága alá rendelnie. Első királyunk nyilván a marosi sóút biztosítása érdekében is megvív Ajtony 1 Főforrásunk Reizner J., Szeged története. I—

IV. Szeged. 1900. A továbbiakban: Reizner. Cs. Sebestyén K., Szeged középkori templomai. Szeged 1938. A továbbiakban: Cs. Sebestyén. Győrffy Gy., Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. I., Budapest, 1963. A továbbiakban Győrffy. Bálint S., Szegedi Szótár. I—II. Budapest 1957. A továbbiakban: SzegSz. Bálint S., Szeged városa. Budapest 1959. A továbbiakban: Szeged városa. Ez utóbbi a művészettörténeti és városképi fejlődésre utalva, rövidesen rendszerezni próbálja a szegedi helytörténeti kutatásnak Reizner nagy összefoglalása óta elért eredményeit is. Törekszik mindenütt a gazdaság- és társadalomtörténeti háttér érzékeltetésére. Egyes jelenségek véglegesnek érzett szövegezését itt-ott átvettük és beleépítettük jelen előadásunkba is. Éppen csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy a középkor szegedi alkonyával foglalkozik Szmollény N., Szeged középkori műveltsége. Szeged 1910. A könyv címében sokat igér, de számtalan félreértése és sajtóhibája, gondatlansága és dilettáns következtetései miatt csak a legnagyobb óvatossággal használható. Csupán néhány adata érdemel figyelmet, amelyekre utalás is történik. 1/a Szádeczky—Kardoss Samu., A Tisza nevének története a honfoglalásig. Néprajz és Nyelvtudomány III—IV (Szeged 1959/60), 99—113. 2 A török krónika forrásértéke csekély. Vö. Budenz J. Tarikh-i Üngümsz, azaz Magyarország krónikája című török kézirat ismertetése. Magyar Akadémiai Értesítő 1861, 261. Gy. Hazai: Notes surle ,,Tarih-i Üngümsz" de Terdzüman Mahmeod. Acta Orientalia 1961, 71. s Győrffy 882, 883, 886. 199