A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

riája valószínűleg a mustra olyan jellegű másolásából eredhet, melyre Kiss L. adatközlői még emlékeztek. Feltételezzük, hogy ezek a XVIII—

XIX. század fordulóján vagy még később készülhettek. E gyönyörű hímzések a vetett ágy párnáin meleg színskálájukkal meghitt hangulatot árasztottak. Az ágy vetés módjáról Fél. E. orosházi gyűjtése alapján így ír

73

, a szőrösvégű párnákból „az ágyak tetejébe, az ágytakaró fölé, legfeljebb kettőt tettek". Majd a ránk maradt párnavégek alacsony számára és a kevés levéltári adatra hivatkozva tételez fel — legalábbis egyelőre — az „Alföldön egy olyanféle ágyvetési módot, melyben kevés díszpárna szerepelt." Az 1904-es hódmezővásárhelyi kiállítás vetett ágyain három szőrös párna szerepel

74

, melyeket feltehetően helyi emlékezés alapján rekonstruáltak. Kis Bálint Szentesi krónikájának — ebből a szempontból eddig még fel nem használt — részlete, múlt időben írja le az ágyvetés módját. „Az ágybéliek ezek voltak: alól szalma, e bé volt takarva vastaglepedővel, szalma takaróval, ezen fellyül volt egy két derék ally, tollal megtöltve, s bé takarva lepedővel, főtől volt 2—3 vánkos, kartonból vagy szőrrel tzifrán kivárt fejér gyoltsból, takaródzó volt Dunna, paplan, pokrótz."

75 Szőrhímzésű párnavégeink használatát adataink Vásárhelyen, Makón és Szentesen említik, s bemutatott darabjaink is innen származnak. Mustráik megformálásbeli csoportosulását csak a Vásárhelyi darabokon láthatjuk. A kevés számú makói hímzés alapján pontos megállapítást nem tehetünk, de elképzelhető, hogy a hímzésforma csak a kiteljesedés időszakában terjedt át Makóra. Szentesi használatukra csak írásos adatunk van. A hímzés készítése a széles fehér vásznak terjedésével hirtelen ér véget.

76 Az alföldi nagy parasztvárosok kialakulásakor a fehér ágyruhák divatja hódít. 1844-ből való „Hold-Mező-Vásárhelyi" leírás szerint: „egyik oldalban a' hálóforma szövetű szőnyeggel borított tornyos nyoszonya választa helyet; ... a' más oldalon ismét két-három ágy, dagadó párnákkal egész a' padlásig halmozva".

77 Ez az adat már a magasra vetett fehér ágyruhák divatját mutatja be. Szőrös párnavégeink készítési helyére vonatkozó adatunk alig van. Kiss L. szerint: „helyi termék ellen szól a párnavégek színessége".

78 Véleményét nyilván a XIX. században általánosan elterjedt fehér ágyruhák használatára és a színességtől való általános idegenkedésre alapozta. Győrffy I. A Kunságból származtatja ide a hímzést.

79 Mindebből annyit rögzíthetünk talán, — ami az emlékezésekben is megőrződhetett — hogy ez a fajta hímzés mint divat kívülről jött (a Kunságba is) ez azonban nem zárja ki a helyi készítést. Sőt, mellette szól a darabok itteni fennmaradása, valamint bizonyíték egyetlen adatközlőnk 1800 körül született ükanyaja, 73 Fél E., im. 1965. 228. 74 Ezeket Samu /., im. 1904. 290—292. említi, „négy festett menyezetes ágy, érdekes régi faragású ágyfejjel, régi hímzésű párnákkal", melyek közül kettőről Plohn J. felvételt készített. Egyikét csak a Plohn sorozat 72. képe őrzi (a lemez nem került be a múzeumba), a másik Plohn felv. 374 ltsz. Plohn sorozat 71. kép. (Közölve: Szeremlei S., im. 1911. IV. 162. Sima L., im. 1914. Kiss L., im. 1928. 47. Győrffy /., im. 1932. Bátky Zs.—Győrffy L—Viski K., im. 1941. I. XXXI. t.) 75 A forrást lásd a 3-as jegyzetben. Az idézetből sajnos nem tűnik ki a gyolcs fajtája és minősége. (A Magyar nyelv értelmező szótára II. 1110. szerint lenből vagy pamutból szőtt finom fehér vásznat jelent.) Palotay G., által közölt levéltári adatok kétféle gyolcsot különböztetnek meg. Ezek már 1789-től, egymás mellett szerepelnek: „Gyapatt gyólts két végin Totos Csipkés (t. i. kendő). — Len gyólts, kit (!) végén és Szélén is egy darabotskáig fel Totos Csipkével ékesített kendő". Palotay G., Tót csipke, tót hímzés a XVIII. századi Erdélyben. Kolozsvár. 1947. 18. 76 Vö. Kresz M., Magyar Parasztviselet. Bp. 1956. 83. és szerző Dél-alföldi ágyruhák ismertetését MFMÉ. 1969. I. 21—38. 77 Szathmáry K., Hold-Mező-Vásárhely. Regélő. 1844. 545. 78 Kiss L., im. 1928. 47. 79 Győrffy /., im 1932. 153