A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 2. (Szeged, 1969)

Juhász Irén: Újabb adatok az avar temetkezési szokások ismeretéhez

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/2 UJABB ADATOK AZ AVAR TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK ISMERETÉHEZ JUHÁSZ IRÉN (Erkel Ferenc Múzeum, GYULA) „Mivel egyetlen késő avar temető sincs környékünkön feltárva, megítélésüknél ugyanazzal a kérdéssel kerülünk szembe, mint a korai avaroknál. Nem tudjuk, nagyobb nemzetségi temetőkkel, tehát sűrűb lakossággal állunk-e szemben, avagy vándorolgató s mindenkori telepük közelében temetkező nagycsaládokkal. A Kardoskút környéki, viszonylag sűrű lelőhelyek, az utóbbi lehetőség mellett szólnak."

1 Alig jelentek meg ezek a sorok, már mást lehet mondani; ugyanis 1966 tavaszán előkerültek az első késő avar sírok Orosháza—Bónum téglagyár területén, majd 1967 tavaszán Orosháza Béke Tsz homokbányájában. Két nagy temető; a bónumi téglagyár területén eddig 242 sírt tártunk fel, még kb. 10—15 sír várható. Ezek feltárásával megkapjuk a valóban első hitelesen feltárt késő avar temetőt az Alföld Békés megyei területén. A temetők feldolgozása után feleletet kapunk a bevezetőben feltett kérdésre. A Béke Tsz homokbányájában 81 sír került eddig felszínre, de sajnos a tsz hanyagsága miatt kb. 70 sír teljesen megsemmisült. Ebben a temetőben jelenleg is folyamatban van a feltárás. Ismertetőmben ebből a két temetőből szeretnék néhány ritkán előforduló temetkezési szokást bemutatni. Az anyag feldolgozása most kezdődött el, — mivel mindkét temető feltárása befejezetlen —, tehát az alább következő adatok előzetes jellegűek. Először a bónumi téglagyár területén feltárt temetőből ragadnék ki néhány példát az avarok temetkezési szokásaival kapcsolatban. A temetőn belül csak csontvázas temetés van ÉNY—DK tájolással . Tájolási eltérés két sírban volt; az egyik NY—K, a másik D—É irányú volt. A sokféle temetkezési szokás közül először a lovas temetkezéseket emelném ki. Ebben a temetőben 9 lovas, illetve lósír volt. Négy esetben közös sírban egymás mellett feküdt a ló és lovasa. Ezeknél a síroknál csak egy esetben lehetett pontosan megállapítani a tájolást, mivel a többi erősen bolygatott volt. A bolygatatlan lovassír a 231. számú, melyet in situ vettünk fel és az orosházi múzeumban helyeztünk el. Ebben a sírban a ló a férfi mellett fekszik, a férfi ÉNY—DK, a ló DK—ÉNY tájolással. A ló enyhén jobboldalára fektetve, lábai teste alá húzva. A férfi hátonfekvő nyújtott helyzetben, tehát ez a lovas temetkezési mód megfelel Kiss Attila által meghatározott első csoportnak.

2 A férfit felülről deszkákkal fedték le, erre mutat a csíkokban húzódó fakorhadék és az egyes deszkákat összefogó koporsókapcsok jelenléte. Melléklete: a derekán felövezett helyzetben, bronzból öntött 1 Orosháza története és néprajza. Orosháza 1965. 125. o. 2 Kiss Attila, Az avarkori lovastemetkezés szokásának vizsgálata. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1962. 153. o. 10* 147