A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Trogmayer Ottó: Középbronzkori leletek Kömpöcről

réhez tartoznak, legközelebbi párhuzamként a rácegresi leletet említhetjük.

40 E leletben a tüskés tutulusok hosszú tüskéjűek, éppúgy, mint a Bogárzó,

41 valamint a tápióbicskei sírok együtteseiben.

42 Sarlós tűkkel és a korong alakú tutulusokkal együtt leltek Várpalotánál is bordás tüskés csüngőket.

43 A szentpéteri temető leletei között is megtaláljuk a tárgyalt fémtípust.

44 A dunaújvárosi vatyai temetőben a 639. és 854. sz. urnasírokból is került elő tüskés tutulus.

43 Feltehető, hogy e sírokat az új kultúrelemek megjelenése után tovább élő helyi lakosság hagyatékának kell tekintenünk. Tárgytípusunk elterjedése Bóna I. szerint — F. Holste összefoglaló munkájára támaszkodva — a halomsíros kultúra ausztriai, bajor, württembergi, középrajnai és lüneburgi csoportjainál is kimutatható,

46 éppúgy, mint a csehországi csoportok emlékanyagában.

47 A koron-gfejű tű általános a korai halomsíros leletegyüttesekben. Sajnos, a kömpöci példány erősen korrodált, így a lapját díszítő mintát nem rekonstruálhatjuk. Számos síregyüttesben (Bilisics, Tömörkény, Tápióbicske, Várpalota, Kápolnapuszta, Dunapentele) e típus előkerült.

48 A fentiekhez kell még sorolnunk a teljesség igénye nélkül a már említett szentpéteri sírokat

49 és a regelsbrunni leletet.

50 Nem fogadhatjuk el B. Hansel véleményét, mely szerint a tárgyalt típus a kárpát-medencei korabronzkori gömbfejű tűkből fejlődött ki fokozatosan.

51 E tűtípus, éppúgy, mint a bronzlemez kartekercs, előzmény nélkül jelenik meg a korai és közép-bronzkorunkban. A bronzlemez kartekercsek elterjedési körét Mozsolics A. részletesen elemezte.

52 Megállapítja, hogy túlsúllyal a Dunántúlon kerülnek elő, koszideri típusú leletegyüttesekben. R. Hachmann felsorolásában is számos analóg példányt ismerünk a Kárpát-medencétől Ényugatra—Nyugatra fekvő területeken.

53 A halomsíros kultúra köréből legközelebbi párhuzamot ismét a regelsbrunni együttes jelent.

54 A kömpöci példány poncolt díszítése is általában a koszideri körben. A spiráltekercs karperecek általánosak a korabronzkor-középbronzkor fordulóján, számos koszideri típusú kincsben is előkerülnek, pontosabb kronológiai értékük azonban az eddigi együttsek alapján nincs. A hazai középső bronzkor kialakulásában Mozsolics A. és Bóna I. által felvetett, nyugati eredetű halomsíros kultúra szerepét B. Hansel idézett tanulmányában kétségbe vonta.

55 Feltételezése szerint a Hajdúsámson és Koszider típusú kincseket három horizontra lehet bontani. E három csoport egymásból fejlődött, s a két koszideri horizont korában szoros kapcsolat alakult ki a ma40 Hampel ]., A bronzkor emlékei Magyarhonban CLXI. t. 41 Foltiny, L, i. m. Taf. VII. 1—10. 42 Trogmayer O., i. m. 1968. Abb. 6. 43 Mozsolics, A., Bronzefunde des Karpatenbeckens. Budapest 1967. 92 pp. 44 Dusek, M., К otázkom pravékeho vyvoje juhozapádného Slovenska. Studijné zvesti AUSAV 6 (1961) 64 p. obr. 3. 2. 45 Bóna Istvánná szíves szóbeli közlése. 4e Bóna I., i. m. 1959. 234 p. 47 Böhm, ]., Záklédy hallstattské periody v cechach. Praha 1937. 249 pp. 48 Bona L, i. m. 1959. 2.32. p. 49 Duiek, M., i. m. obr. 200. 50 Willvonseder, K., Die mittlere Bronzezeit in Österreich. Wien 1937. 103 pp. Taf. 23. 51 Hansel, В., Ein Hortfund der älteren Bronzezeit am Hodonin (Göding) in Mähren. MAG XCVI/XCVII (1967) 285 pp. 52 Mozsolics, A., i. m. 1967. 76—77 pp. 53 Hachmann, R., Die frühe Bronzezeit im westlichen Ostseegebiet und ihre mittelund südosteuropäischen Beziehungen. Hamburg 1957. 129—130 pp. 54 Willvonseder, K., i. m. Taf. 23. 55 Hansel, В., i. m. 289 p. 93