A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Tóth Ferenc: A makói hagyma történetének néhány fejezete

akik, a fagyveszély elől dughagymájukat a búbos kemence kuckójába tették. Csodálkozva tapasztalhatták, hogy a kuckóban telelt hagyma — ezt nevezték kuckós hagymának — nem hozott bördőt, és a hagyma feje feltűnően nagyra nőtt. E felfedezési folyamatnak következő lépcsőfoka a rács alkalmazása. A múlt század második felében még a zsigát a kuckóban teleltették. Hajdú János írja: „. . . a réstaaj kutzkós hagyma pedig 3—4 forint vót vékája".

40 A szárítás elterjedése még a 18. századra tehető, és ennek megfelelően hagymánk kezdettől fogva viszonylag nagy méretű lehetett. A makói hagymáról fennmaradt legelső ábrázolás — mely méghozzá színes nyomat — 1895-ből való (5. kép). Mauthner Ödön közli az általa szerkesztett Kert с lap 6. számának címlapján. Ez a hagyma nagy testű, fölül vállas, alul hegyesedő, héja világos és vékony. Valószínűleg ez a változat hasonlít legjobban a régi makói fajtához. A makói hagyma nemesítése egy állandó, le nem zárt folyamatnak tekinthető. A régi makói hagymát külföldről behozott fajtákkal (pancsovai, zitaui) tudatosan is keresztezték, ugyanis minden hagymatermelő egyúttal hagymanemesítőnek is tekinthető. Legtöbbjük tevékenysége természetesen a megfelelő maghagymák kiválasztására korlátozódott. Hagymabetegségek és elemi csapások A múlt században kevesebb hagymabetegség pusztította hagymánkat, mint ma. A védekezés elsősorban preventív, megelőző jellegű volt. A rendkívüli időjárások idején természetesen felütötte a fejét a betegség. „1865. év május 2, 3 és 4.kén fagytak el a szőlők, ez esztendőbe sok féreg és hernyó volt, búzát, kukoricát, árpát, hagymát minden félét sokat meg evett a szárazság miatt."

41 Ugyancsak erről az évről olvashatjuk Hajdú János írásában: „száraz, sovány volt a tavasz, Szent György napkor pedig a hernyó mindenféle tavaszi veteményt megevett egészen Pünköstig, Pünköst után való vasárnap lőtt nagyon nagy eső, ekkor pusztult el a hernyó".

42 1893-ban szintén a nagy szárazság következtében a porkukac csaknem teljesen tönkretette a bánáti hagymatermést. 1876. május 19—20—21-én olyan fagyok voltak, hogy megfagyott a „magnak való hagymabördő" és a magnak való zöldség.

43 1881. június 9-én a jégeső „a hagymát földig leverte", de „a jég verte hagyma három hétre kinőtte a szárát, olyanná, amilyen a jég előtt volt az. 10 lántz földbe termett mégis 82 zsák hagyma".

44 1890—91. év tele oly rendkívüli módon kemény, hogy mintegy százezer forint értékű elraktározott hagyma fagy meg és válik semmivé.

45 1891-ben Hódmezővásárhely felől rajokban jöttek a szőrös rózsabogarak (epicometia hirtella) és „főképp a hagymára vetették magukat. A hagymák gyenge bördőit kirágják és a bördő üregén át a hagymatestig befúródnak és azt felemésztik. A szépen fejlődésnek induló dughagymát pedig a tő fölött egy 40 Hajdú János, Vegyes írások. Kéziratos könyv a József Attila Múzeum Adattárában. 100. 1. 41 Erdei József, Vegyes írások. Kéziratos könyv a József Attila Múzeum Adattárában. 3. I. 42 Hajdú János, i. m. 103. 1. 43 Erdei József i. m. 22 .1. 44 Erdei József i. m. 51—52. 1. 45 Maros 1891. április 12. 5

::67