A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Solymos Ede: Levéltári adatok a szegedi halászat történetéhez

Tiszai nagy és kishalászat 1862—63 14 ft 25 tiszai nagy és kishalászat 1863—64 45 ft 44 tiszai nagy és kishalászat 1865 50 ft tiszai nagy és kishalászat 1866 40 ft 44 helypénz és vékaház után 1867 96 ft 26 mázsaház után 10 ft 26 4 országos vásár és piaci helypénz 91 it 43 karópénzszedési javadalomadó 6 ft 90 tiszai halászat 1867 adója 61 ft 84 marostői halászat 1867 adója 17 ft 13 tápéi úri jogok 1868. évi adója 106 ft 40 tápéi úri jogok 1869. évi adója 117 ft búzapiaci helypénz szedési jog 1870 119 ft 19 köz- és marstéri helypénzszedési jog 113 ft 20 karópénz szedési jog jövedelmi adó 1870 8 ft 54 mázsálási díj 12 ft 70 mátéhídi vám és korcsmáitatás 64 ft 77 tiszai halászati jog jöv. adó 40 ft 41 tápéi úri jogok 116 ft 21 Polczer Gyulával együtt mátéhídi vám és korcsmáltatási jog jövedelmi adója 1872-ik évről 177 ft 21 x 1309 ft 77 x

17 Ha a jövedelmi adót egy régebbi szerződés értelmében a haszonbéri díj öt százalékának vesszük, akkor a felsorolt haszonvételek 10 év alatt mintegy 26 000 ft-os bevételt jelenthettek a városnak. A 90 évvel ezelőtti nagy árvíz miatt az előirányzott bevételek egy része természetszerűleg nem folyhatott be. önként kínálkozott a lehetőség, hogy az árvízborította területek halászatából pótolják a bevételeket. Noha kedvező ajánlatok érkeznek, a tanács bölcs előrelátással úgy határozott júl. 6-i ülésén, hogy a körtöltésen belül fekvő, s posványokká váló gödrökben megtiltja a halászatot, sőt a közegészség megóvása érdekében elrendelik a visszamaradt halak kihordását is. A külterületeken az apadást megvárva állapítják meg a halak minőségét és mennyiségét, s csak ez után adják bérbe a téli halászatot. Szept. 9-re a Fehértó vize már elkülönült, majd megállapítják, hogy a Rák és Maróthy tanyák és a baktói töltés melletti tavakban a hal élvezhető és tavi halnak tekinthető, „s az előző években a helyi piacz is csaknem kizárólag tói hallal volt ellátva." Jellemző adat! Az egykor halbőségéről híres Tisza mellett tavi halat kell árusítani. Bátony Antal bizottsági tag a belterületi tavakról érdeklődik. A főkapitány elmondja, hogy három halász vállalkozott arra, hogy a gödrökből a halakat ingyen kihordják a külterületi tavakba [nyilván saját bérletükre], s bár érkezett olyan ajánlat is, hogy ha a hal alkalmas a „felhasigatásra", akkor fizetnek is érte, ezt az ajánlatot közegészségi okokból elutasították. A kihordás kellő ellenőrzés mellett történik, így piacra nem kerülhet. A bizalmatlankodásra jellemző, hogy az okt. 12-i ülésen Pillich tanácsnok teszi fel a kérdést: igaz-e, hogy a városszéli tavakat néhány halásznak ingyen halászatra engedték át, mikor azért 4000 ft bevételt kaphattak volna, s hogy az itt kifogott halat a fővárosba szállítják. A polgármester az előző jelentésre hivatkozva nyugtatja meg a kedélyeket.

18 A század vége felé többször foglalkoznak a halpiac rendezésének tervével. A halpiac rendezetlen, helye közlekedési célra volna felhasználható, veti fel a 17 Uo. 1876., 453., 576., 582., 584/a. 18 Uo. 1879., 254., 358., 374., 370., 392. 47