A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Solymos Ede: Levéltári adatok a szegedi halászat történetéhez

fizettessék." Bár időközben Csűri József a tiszai és marosi nagy és kishalászatért beígér évi 400 ft haszonbért, kérését elutasítják. Jún. 22-én azonban már arról panaszkodnak, hogy eddig mindössze tizenhármán jelentkeztek, és összesen 60 ft-nyi bért fizettek, a legolcsóbb szerszámokért. A hálósok attól tartanak, hogy az esetleg elszaporodó halászok miatt az ő jövedelmük csökkenne. Ezért „nehogy a Városnak eddig szép jövedelmet hajtott halászati javadalma a valóban alig vagy éppen nem gyakorolható ellenőrködés mellett a Városra nézve minden haszon nélkül kizsákmányoltassék", nyilvános árverést hirdetnek.

11 Később mégis visszatérnek a házikezeléshez. 1876. febr. 14-én Wagner Károly tanácsnok arról számol be, hogy a házilag kezelt javadalmak sokkal nagyobb jövedelmet biztosítottak, mint a korábbi bérleti rendszer.

12 1888-ban az összes városi tulajdont képező halászati jogot egy évre árverésen 2880 ft-ért Antalfi Antalnak adják, de 1890. jan. 1-től ismét házikezelésbe veszik a tiszai és marosi nagy és kishalászatot, és kidolgozzák a használható eszközök díját: A tiszai és marosi szabad folyamhalászat a következő eszközökkel az alábbi díjak mellett történik: 1. Nagy vagyis tiszai húzóhálóval, melyből a Tiszán és a Maroson — a kishalászokra való tekintettel — csak három darab engedélyeztetik, darabonként egy évre 300 ft. 2. pirity és gyérháló, bármennyi, darabja 40 ft. 3. kecze, emelő, varsa és horog vagyis úgynevezett kábákkal tetszés szerinti számban, darabonként 20 ft, míg veisszel való halászat teljesen tiltatik. A jegyeket naptári évre adják ki, előre fizetendő, a szerszámokat a város címerével ellátott, szerszámonként különböző plombaval jelölik meg. Később úgy módosítják a szabályzatot, hogy a 2. pontban mindkét háló, a 3. pontban mind a négy szerszám együttes használatára adnak engedélyt, mivel a velük való halászat csak bizonyos időben, s nem folyton gyakorolható. Közben panasz érkezik Bitó János ellen. Boros István és Gedó Márton szakértők elmondják, hogy a pirity háló hossza 30—40 m közt van, szélessége 10 m, két csónakról négy ember kezeli. Ezzel szemben Bitó hálója, melyet pirity engedéllyel használ, 64 m hosszú, de csak 3 m széles. A szakértők szerint ez dunai hálló-nak neveztetik, csak kecsege és csuka fogására alkalmas. Ugyanúgy kezelik, mint a pirityet, két csónakról, négy emberrel, s finomsága miatt partra nem húzzák, hanem két csónak között szedik fel. A piritynél nem ér többet, így Bitótól a lefizetett 40 ft-nál magasabb díjat nem lehet követelni. A tanács úgy dönt, hogy a mostani szerződés ideje alatt használhatja hálóját, de a jövőben a pirity 40 m hosszú és 10 m széles legyen.

13 Ez a dunai háló valószínűleg a tükör nélküli balintháló lehetett. Bár kecsegefogásra is alkalmasnak tartják, tükrös szerkezetről nem szólnak — ami a kecsegeháló sajátossága — csak finomságát említik. Érdekes per húzódott majd nyolc évig a város és Csikós Imre között. Bár minden részletet nem ismerünk, az eset jól jellemzi az akkori viszonyokat. 1868-ban Csikós Imre halászbérlő a Matyért halastóvá alakította. A környékbeli gazdák panaszt tettek a városnál, hogy a halastó nagy kerülőkre kényszeríti őket, ha földjeiket akarják megközelíteni. A város a Matyér lecsapolását rendeli el, bár a belügyminisztérium figyelmezteti a halastavak fontosságára.

14 11 Uo. I860., 17., 6530., 6029. 12 Uo. 1876., 75. 13 Polgármesteri iratok (11352/889) lev.: 28844/88. 29079/889. 27688/889. 228/890. 86/890. 9119/890. 14 Kgy. jk. 1868., 30., 143., 199. 45