A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
T. Knotik Mária: Dél-alföldi ágyruhák
Ezek a szép kidolgozású fonalak és egyenletes öltések szinte belevesznek a vászón anyagába, még jobban kiemelve a finom szálszorítást és subrikát. Az itt bemutatott lepedők két vagy három egész szél fehér len-, ill. kendervászonból készültek. Ettől függően egy vagy két, hosszirányban elhelyezett csipkebetéttel rendelkeznek. Végeik vertcsipkével vagy egyszerű szegessel zárulnak. Vásznuk fehérségének tónusa elmarad a hófehértől, de jóval felülmúlja a fehérítetlen kendervásznakét. A hímzett lepedőszél elhelyezésére kétféle megoldást találunk, a lepedőnek csak az egyik (26) vagy mindkét (27) végén való alkalmazással. 15 A lepedőszél madaras hímzése szinte semmiben sem különbözik az ország más területein lévőktől. 16 Az ilyen díszű lepedőket mindenütt halotti lepedőnek 17 használták a hidegágyra. Ezért legtöbb háznál féltve őrizték ezeket és nemzedékről nemzedékre öröklődtek. 18 Emléküket még őrzik vidékünkön is a legidősebbek, de a tárgyak már ritkán találhatók meg. 19 Valamennyi lepedőnk mérete és díszessége arra enged következtetni, hogy nem használták őket ágylepedőnek, alsólepedőnek. 20 Valószínűbb, hogy a leírások ezeket emlegetik ágylepelként, 21 melyek az ágy letakarására szolgálhattak, még a külön erre a célra készített ágy terítők megjelenése előtt. Használatuk Kiss Lajos által közölt rekonstrukciós 22 formájához semmiféle adatot sem sikerült gyűjteni. A lepedő paplanra hajtására az adatközlők nem emlékeznek. Kiss Bálint szentesi feljegyzéseiből azonban hű képet nyerhetünk az ágybéliekről és a lepedők múlt század eleji használatáról: „alul szalma, ezt betakarták vastag lepedővel, vagy szalma takaróval, ezen felül volt egy pár derekai], tollal megtöltve, betakarva lepedővel. A fejtől volt 2—3 vánkos kartonból, vagy szőrrel cifrán kivarrt fehér gyolcsból. Takaródzó volt: dunna, paplan vagy pokróc." Az általunk bemutatott lepedők készítési és használati idejét a XVIII. sz.-tól számíthatjuk. Ágyterítők Az eddig leírt ágyruhák igazolják, hogy a párnákat és lepedőket egy vagy több szél vászon megfelelő hosszú sávjából szabták. Ez vonatkozik az ágyterítőkre is, melyek két hosszanti vászonsávból tevődnek össze. Díszítésük a két sáv összeerősítésénél és a peremrészeken összpontosul. 32. Hódmezővásárhely. Kékes-szürke hullámos csíkozású, nyomott kartonból (teljesen kifakult) készült. A felső sáv szélei ép szélek, két vége szegett, az alsó sávot 20 cm szélesen toldották és három oldalán keskenyen szegték. A negyedik oldal ép szélét két cm szélesen visszahajtották, a hajtásba több ágból sodrott fonalat fektettek, ennek mentén öltögették egymáshoz a két réteget. Majd a fonal meghúzásával a felső sáv hosszánál kissé rövidebbre 13 Vö. Fél Edit, i. m. Bp. 1963. 23. 16 Lásd Palotay Gertrúd, Tót csipke, tót hímzés a XVIII. századi Erdélyben. Kolozsvár, 1947. 15. 17 Az 52. 1292. 1. ltsz. lepedő 1908. évi leltárkönyvi bejegyzése: „Szemfedél selyemmel hímzett csipkés" és lásd a 14-es jegyzetet. 18 Malonyay Dezső, A magyar nép művészete. I. 132. 19 Egy esetben mutattak még, 1963-ban Hódmezővásárhelyen gyűjtés alkalmával ilyen halotti lepedőt. 2(1 Vö. Zoltai Lajos, Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. II. Ágybéli. Ágyöltözet. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1936. 118. 21 Lásd Testamentum Könyv-bői idézett elnevezéseket és a hozzá tartozó 2. jegyzetet. vö. Radvánszky Béla i. m. I. 44—62. 22 Lásd Kiss Lajos, i. m.-ben Plohn József felvételét az 1910-es évekből. Vö. Dömötöf János, A Plohn gyűjtemény. MFMÉ, 1968. 174. .34
