A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
T. Knotik Mária: Dél-alföldi ágyruhák
A másik csoportot a fehér pamutvászonhói készült párnahajak (13—25) alkotják. Ezek a vékony pamutvászon párnahajak rövidebbek, de jóval szélesebbek az előzőeknél 13 , átlag 95X80 cm nagyságúak. A vászon szélességét egy esetben sem toldották ki, mert ekkor már a rendelkezésre álló vászon szélessége elérte, sőt meghaladta a szükséges méretet. A párnavégek fehér áttört pamuthímzésén még érezhető a hármas osztás, de az elválasztó sor már hiányzik. A párnavég megoldása szerint három típust különböztetünk meg. A legegyszerűbb (13—17), amikor a vászonsáv két végét hímezték ki. A hímzés ívelt széleit szalaggal összekötve megoldották a párnahaj záródását. A következő típusnál (18—19) a vászonsáv középrészét hímezték ki párnavég gyanánt, ekkor a záródásról külön kellett gondoskodni. Leggyakrabban a harmadik típussal találkozunk (20—25), amikor a külön elkészített párnavéget hozzátoldották a párna testéhez. így sokkal könnyebb volt a hímzést elkészíteni. Ezek a fehérítetlen kendervásznakéhoz képest megrövidült, 20—36 cm-es párnavégek akkor is vászonból szabottak, ha a párna teste damasztból való. Az utóbbi két típus pertli befűzésével vagy gombolással záródik. Apátfalván ma is szokás szegényebb házaknál a párnahaj nyitott végét összeszedni és úgy megkötni. Ezzel a párna egyik felébe több toll kerül, mely a párnavéget feszesen tartja. A fehér pamutvászon párnahajaknál jelentkezik először a nyitott végek párnahajcsücskének kiképzése (13—17, 25). Varrásaik és öltéseik az első csoporthoz képest nagyrészt elvesztették díszítő jellegüket, csupán funkciójuk maradt meg. E fehér pamutvászon párnahajak általános használatára emlékeznek a Dél-Alföldön mindenütt. Több helyen még ma is őrzik a kelengye e régi darabjait a már géppel varrott, horgolt, kötött, rece-végű utódaikkal együtt. Az általunk bemutatott fehérhímzésű párnahajak egy részét a már említett gyújtésbeli összehasonlítás alapján a múlt század derekán készíthették (13—15, 17), vásznuk és kidolgozásuk sokkal finomabb mint a későbbieké • (16, 18—25). Lepedők A keskenyen szőtt házivásznakból egy vászonszélesség egymagában nem elegendő lepedőnek. Ezért a lepedő hosszához szükséges vászonsávot annyiszor kell leszabni a végből, ahány szél szükséges a lepedő szélességéhez. E vászonsávok hosszanti egymáshoz erősítése és a szélek lezárása bőséges lehetőséget ad a díszítésre. 26. Tótkomlósi tanyák. Négy sáv finoman szőtt, fehér lenvászonból készült. A szélső sávok hosszanti összeerősítése két keskeny vertcsipke-betét közbeiktatásával történt, míg a középsőké anélkül. Hosszát fekete selyemmel hímzett, madaras 14 lepedőszéllel és szádasávval toldották meg. A lepedő két szélére és közepére ép szélek kerültek, két végét különböző mintájú és minőségű vertcsipkével zárták le. A felhasznált vászon szélességét nem sikerült megállapítani. A lepedő h: 215 cm, sz: 152 cm. (Szegedi Múzeum 52. 1291. 1. ltsz.) 27. Tótkomlósi tanyák. Két egész szél finom szövésű fehér lenvászonból varrták. A hoszszanti összeerősítés egy keskeny vertcsipke-sávval történt. Hosszát mindkét irányban sárga selyemmel hímzett, madaras lepedőszéllel toldották meg. A lepedő szélére ép szélek kerültek, két végét finom vertcsipkével díszítették. A lepedőt 74 cm széles vászonból szabták, h: 246 cm, sz: 153 cm. (Szegedi Múzeum 52. 1992. 1. ltsz.) 28. Tótkomlósi tanyák. Két egész szél, fehér lenvászonból varrták. A két szél hosz13 Vö. Fél Edit, i. m. Bp. 1964. 30. 31
