A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Bálint Sándor: Újszeged

elhagyta Szegedet. 3-án Haynau szállotta meg a Várost, még aznap Újszegedet is. A honvédség súlyos veszteséggel kénytelen volt visszavonulni. Újszegeden a múlt század második felében a mai Odessza táján superplacc néven emlegetett hatalmas hajóépítő telepek, fűrészüzemek működtek. Számtalan dohánybeváltó pajta is állott itt. Megindul a Maros szabályozása, ármentesítése is. 1858-ban egy itt állomásozó derék osztrák katonatiszt, Reitzenstein Vilmos, az újszegedi hídfővel szemben elterülő hepehupás vadont hallatlan erőfeszítéssel és áldozattal — a katonaság kirendelésével — gyönyörű ligetté alakította át, ami már a hatvanas években kedvelt nyári üdülőhellyé vált. A Víz után a régi ligetből az új hídfő, továbbá a mederszélesítés sokat elvett, és ezért kelet felé bővítették. 1877. május 24-én hajnalban Újszegedet árvíz pusztította el: a már említett 111 házból csak 7 maradt épségben. A Torontál megyétől magára hagyott Újszeged lakossága, amely számos eddigi kísérlet ellenére sem akart a Városhoz csatlakozni, most az egyesülés mellett döntött. Ez azonban ekkor annyiban maradt. Az 1879. évi nagyárvíz, öreg tanyaiak ajkán Gergő vize, viszont Rókus felől törvén a Városra, Újszegedet kímélte meg. Megindult a népáradat a hajóhídon, meg a vashídon, vagyis az 1858-ban épített vasúti hídon Újszegedre, ahonnan azután a jótékonyság szétosztotta Arad, Temesvár, Nagybecskerek felé. 1880. június 5-én volt Újszeged községnek és a Nagymarostőnek Szeged városába való kebelezése. A városháza tornyán és a vár bástyáján lobogók, zenés ébresztő és taracklövések hirdették a nap ünnepélyességét. A hivatalos átadás pillanatában 21 ágyúlövés dördült el, az újszegedi hídfőnél felállított magas fenyőszálra pedig fölhúzták Szeged szabad királyi város kék-sárgafehér-piros lobogóját. 1883 októberében megnyílik a modern közúti híd. Az átkelés 1914 előtt gyalogosoknak 4 fillér volt. E hídpénz lerovása úgy történt, hogy a pénzért váltott, pléhgaras néven emlegetett bádoglapot pár lépéssel odébb urnába kellett beledobni. Újszegedről visszajövet nem kellett fizetni. A vám 1930 táján enyészett el. „Az egyszeri juhász ment volna át — meséli Tömörkény István — Újszegedről a hídon keresztül, a szamáron. Elébe állottak a vámszedők, hogy fizessen hat pénzt. Hát miért fizessek én - mondta a juhász —, mikor ahol ni, a gyalogos emberek semmit sem fizetnek. Mondják a vámosok: ha majd kend is gyalog megy át, kend sem fizet. A juhász így fölvilagosíttatvan, leszállt az istenlováról. Gyere no, csacsi — mondta neki barátságosan. Átdugta fejét a hasa alatt, a vállára vette, s átvivén a csacsit a hídon, nem fizetett hat pénzt. A vámosok pedig szerfölött csodálkozának, hogy miért él az a bürge után, akinek ennyi esze van." Újszeged hivatalos neve a Víz után Erzsébetváros lett, felújított ligetéből pedig Erzsébet-liget, Erzsébet királyné után. A szegediek mindjárt tiltakoztak a hagyományos elnevezés megváltoztatása ellen, az új csakugyan nem is tudott általánossá válni. Az újszegedi vigadó melletti Kerek az első világháború előtt nyári vasárnap délutáni tánchely volt. Itt találkozott 1905-ben Kodály Zoltán a szegedi parasztnóta világával. 19* 291