A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Bálint Sándor: Újszeged

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/Î ÚJSZEGED BÁLINT SÁNDOR (Szeged) Újszeged, népünk nyelvén Üjszöged, a Város balparti része. Középkori és hódoltsági múltjáról nincs adatunk. Azt sem tudjuk, hogy a megnevezés mikor bukkan föl, de a XVIII. század előtt aligha. Itt volt a Maros torkolati vidéke, hatalmas vízjárta táj: a vízimadarak hazája, halászok, madarászok, pákászok tanyázó helye. A szegedi tájnak a Tisza mellett jelentős folyóvize a Maros, öreg tápaiak, szoregiek, kiszomboriak ajkán Maruzs. Tápé alatt, Felsővárostól nem messze északkeletre ömlik a Tiszába. Erről a helyről mondja Dugonics András, hogy addig nem leszünk igazi magyar emberek, amíg itt nem iszunk a Tisza vizéből. Egy irodalmi eredetűnek látszó, a Fontana Trevi római hiedelemvilágára emlékeztető hagyomány szerint, ha pénzt dobunk itt a torkolatnál a vízbe, nem halunk meg addig, amíg ismét el nem jutottunk Szegedre, amíg meg nem látjuk újra a Maros és Tisza találkozását. A Maros igen szeszélyes, kiszámíthatatlan folyó, amelynek hatalmas vízvidéke volt a szegedi tájon. Érthető tehát, hogy a Világos várára, illetőleg a mellette levő Radna búcsújáró helyre utalással az öreg tápaiak, főleg áradások idején szómágiás szorongásokból világosi víz, jámbor tápai öregasszonyok pedig radnai víz néven is szokták emlegetni. A hozzájuk fűződő régi szegedi mondákból tudjuk, hogy Világos a gonosz tündérek vára volt, amelynek romjairól búcsújáró népünk Kálmány Lajos idejében bizonyos félelemmel beszélt. Görgei világosi fegyverletétele a nevet a nép körében még ellenszenvesebbé tette. Ezzel szemben a radnai víz áldásra emlékeztetett. Idősebb tápaiak még manapság is ügyelnek arra, hogy kenyérszegésnél a púpja a Maros felé álljon. Okát már nem tudják adni. Régi, ma már nem élő néphit szerint, amelyet a felsővárosi Kovács János jegyzett föl, a sárkányt nagy vihar és forgószél idején a boszorkányok áthozva a határon, a Maros torkolatánál eresztették a víz mélyére, ahonnan azután hatalmas örvényeket, limányokat szokott kavarni, és ebben hajók, hajósok pusztulnak el. A „határon" való megjelölés nyilván még az 1686—1779 között Temesközben fennálló katonai határőrvidék emlékezetét őrzi: túlnan még a török világ, illetőleg a bánáti senkiföldje. Lehetséges, hogy ezzel a hiedelemkörrel függ össze a Maros egykori, szabályozás előtti torkolati táját megjelölő Tündérhát, továbbá a Vedres István színdarabjában olvasható Tündérök kapuja, amely a szegedi Vár egyik, nyilván északkeleti kapujának volt a sajnos, magyarázatlanul hagyott neve. A Marosban olykor áramló habarcsos víztömegnek, amely halakat sodor 28T