A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Marián Miklós–Varga Béláné: A pusztaszeri rezervátum és madárvilága

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/Î A PUSZTASZERI REZERVÁTUM ÉS MADÁRVILÁGA MARIÁN MIKLÓS—VARGA BÉLÁNÉ (Szeged, Móra Ferenc Múzeum — Pusztaszer) Kettős kötelezettség késztetett bennünket e tanulmány megírására: a kultúrértékek nyilvántartása, a természettudományi helytörténet ápolása jórészt múzeumi feladat. A Pusztaszeri Rezervátum múzeumunk kutatási területén fekszik, célkitűzéseink körébe tartozott tehát annak feltárása, majd ismertetése a szakemberek és a nagyközönség előtt. Másrészt a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) Szikes-Kutatócsoportja éveken át tanulmányozta a pusztaszeri szikest. A kollektívában végzett ornitológiai kutatás eredményéről ez alkalommal számolunk be. Végül, úgy gondoljuk, tanulmányunk fontos lépés annak — a Magyar Tudományos Akadémia által létesített — bizottságnak a munkájában, amely az UNESCO szervezésében kidolgozott International Biological Program keretében a természetvédelmi területek tudományos kutatására alakult. A vizsgálati évek alatt sokrétű és terjedelmes anyag gyűlt össze, melynek teljes közlése e tanulmány kereteit meghaladná. Ezért mindössze arra szorítkozunk ez alkalommal, hogy bemutassuk a rezervátumot a maga természeti adottságaival és szemlét tartsunk madárvilága fölött. A minőség mellett ez első bemutatás alkalmával különösen fontos a mennyiség is, ezért igyekszünk a fajok egyedeinek számáról tájékoztatást nyújtani. Súlyt helyeztünk a fajok évi — néhány esetben napi — mozgalmának bemutatására. Ahol lehetőség adódott, kitértünk a populáció-dinamikai viszonyok rövid érzékeltetésére. Általános bemutatónkat, jelen munkánkat a következő, részletekbe menő dolgozatok prodromuszaként közöljük. I. A rezervátum története A Pusztaszer melletti jellegzetes szikes élővilágának megmentése érdekében az első lépést dr. Varga Béla, Pusztaszer község körzeti orvosa és felesége dr. Vargáné Palotás Klára tették. Tevékenységüknek, melyet dr. Beretzk Péter támogatásával folytattak, köszönhető, hogy Pusztaszer Községi Tanácsa 1960ban védetté nyilvánította a Dongér-tó területét és ott a madarak költési idejében a legeltetést, valamint a székfűvirág szedését megtiltotta. A községi tanács ezzel a széles látókörű elhatározásával megadta az általa nyújtható erkölcsi támogatást, de a terület őriztetéséről nem állott módjában gondoskodni. Az őrzést a Varga házaspár végezte, valamint a Dongér-tó mellett lakó Szász András juhász, aki természetszeretetből, önzetlenül igyekezett a terület háborítatlanságát biztosítani. Az így beállott valamelyes nyugalom mellett és a lefolyó vizek egy részének visszatartásával elérték, hogy már a védettség első évében mintegy 20 gulipán és széki lile fészkelt itt. A határozottabb védelem érdekében a Varga házaspár javasolta a községi 229