A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
Szelesi Zoltán: Párizsba induló szegedi művészek a század elején
hol Budapesten, Zomborban és Szentesen is laktak, ahova éppen postás atyját helyezték, így Csáky gyermekkorának emlékképeiben hol poros vidéki utcácskák, hol meg ázott aszfaltú pesti körutak tűntek fel. Fiatal életének egy részét atyja és annak második felesége mellett, Budapesten töltötte. Sötét bérkaszárnyábán laktak, ahol a nappal is szükséges petróleumlámpa gyér fénye mellett kezdett el rajzolgatni. Dolgozni járó szülei nap mint nap bezárták. Szabad vasárnapjait a múzeumok képtáraiban töltötte. „Zrínyi kirohanásá"-val és a „Búsuló juhász"-szal — többek között — ekkor ismerkedett meg. Ezeknek értékelése a későbbiek során nagyot változott benne. Titokban készített rajzai miatt atyja Szegedre zavarta. Itt édesanyjával együtt, zsindelykészítő nagyatyja házában húzódtak meg. Anyja a helyi Dohánygyárba járt, ő pedig a középiskoláit végezte. Múzeumi levegőt a szegedi Kultúrpalotában szippantgatott, ahol a képeket, szobrokat gyermeki lelkülettel csodálta meg. Nyiladozó értelmét a műalkotások megértésében barátjának, Bánszky Sándor szegedi szobrásznak a segítségével csiszolta. Ő biztatta a természet utáni rajzolásra is, melyet Tápé parasztkörnyezetében Csáky nagy kedvvel művelt. A művészet elsajátítására azonban igazán 1905-től került sor, amikor a budapesti iparművészeti iskolán Mátrai Lajos növendéke lett. Ez szerinte — ahogy önéletrajzában kifejtette — azt jelentette, hogy ezentúl reggeltől estig csak rajzolhat, mintázhat és néha festhet is. öröme azonban nem lett tartós, mert az itteni szokványos művészképzés nem elégítette ki az ő újat kereső, önmagával soha meg nem elégedő vágyait. Tehetsége egész pályáján át szüntelenül hajtotta előre, így az iparművészeti iskolában csak másfél évig maradt. Néhány társával együtt nem tudták elviselni az ottani száraz tanítási módszert, amely gipszszobrok másolásából állt. Sok keserve az iskola otthagyásával fokozódott. Atyja nem volt hajlandó támogatni, munka pedig nem akadt számára. Éhesen, fázva rótta a pesti körutakat és olykor a végtelennek tűnő szegedi országutat. Helyzete reménytelenné vált. E kiuttalan sötétségben előbb biztató derengésként, majd mindent betöltő és magához vonzó fényként hatott rá Párizs, a művészi megvalósulásnak ez az új Mekkája. Innen hoztak számára izgalmas híreket és szép reprodukciókat, a modern mesterek nagyjainak, Manet, Gauguin, Rodin, Maillol és mások alkotásairól a Szegedre hazalátogató Brummer József szobrász és Cs. Joachim Ferenc festő. Csáky előtt új világ tárult ki. Ettől kezdve csak egy vágya volt, látni a művészet óriásainak alkotásait, és ez számára egyet jelentett Párizzsal. De oda eljutnia szinte lehetetlennek tűnt. Minden kínálkozó munkát elvállalt. így került le Pécsre, a Zsolnay kerámiagyárba, ahol hamutartókat és vázákat sorozatban kellett mintáznia. Fél évnél tovább nem bírta. 1907 telén ismét Budapesten volt fillér nélkül, telve kétségbeeséssel. Ezután küzdelmes hónapokat élt át, többször volt munka nélkül. Akarata végül is legyőzte az akadályokat, és 1908 nyarán sikerült Párizsba kijutnia. Ezzel élete új fordulatot vett, s ifjúságának hazai küzdelmei lezáródtak. Pályájának további — Párizshoz kötődő — alakulását Csáky József az alábbiakban így írja le. „1908 augusztusában érkeztem Párizsba. A zsebemben csupán negyven frank lapult és franciául egy szót sem tudtam. Kis ideig Brummer József, Párizsban tartózkodó szegedi szobrásznál, a földön aludva laktam. Hogy megéljek, többféle munkát (gipszöntést, modell-állást, fametszet el137