A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Juhász Antal: A hantház

golású hantházakat építettek. A gyephantból építkező kisbérlőknek a megtelepedéskor csak két osztatú tanyaházra futotta. Ritkán kamra vagy istálló is épült a pitar mellé, de többnyire évekkel később toldották a lakóházhoz és ezért már igényesebb falazattal, vályogból készült. Ahol a lakóház hantból épült, ott előfordult, hogy az istállót, ólakat is gyöpszínhől rakták. Melléképületeknél gyakran alkalmazták még a tutajfalas építéstechnikát, amelynek ismertetésére más helyen kerítünk sort. Hantistálló nemcsak kisparaszt tanyán készült, hanem módos homoki gazdáknál is. Csengelén több 60—70 holdas bérlőnek volt a század elején hantból rakott nagyistállója.. A szegedi tájon nemcsak a leírt, felmenő falú, több osztatú lakóházat nevezték hantháznak. Sokan így említik azt a földbe ásott gunyhót, amelynek kb. 1 méter magas oldalfalát és a szelemennél 2—2,5 méterre magasodó végfalát gyephantokból rakták. Ilyen földkunyhók, buckaoldalba ásott partházak még az 1920-as években osztott járásföldeken is készültek. Jól példázza ez is, hogy a -gyephantos építkezés a szegényparasztság kezén maradt fenn a legutóbbi időkig. Ezek a hajlékok azonban szerkezetileg és építésmód tekintetében más háztípust képviselnek, ezért itt csupán említésükre szorítkozunk.

17 Tanyai népünk is inkább fődgunyhónak nevezi a hanttal kirakott veremszerű lakásokat, és ezeknél különbnek tartja a jellemzett hantházakat. 4. A hantház használatát, életét, gondozását a felmért és alaposabban megvizsgált tanyák „élettörténetén" keresztül mutatjuk be. A Rúzsa 911. számú tanya Szeged város csorvai kapitányságában, a századfordulóig ménesjárásnak használt Kisjáráson épült 1901-ben, 10 hold városi bérföldön. Tulajdonosa 1919-ben vásárolta és a ház-pitar beosztású hantház mellé kocsiszínt ragasztott, majd 1938-ban a tanyatelken új vályogházat építtetett. Ettől fogva a fiatal házasok laktak az új épületben, a szülők pedig továbbra is az öreg tanyában. 1956-ig lakták a hantházat, majd aprójószágot tartottak benne és 1965-ben bontották le. (2—3. kép) A pitar egészen a házbontásig szabadkéményes volt, csupán annyi átalakítás történt a 30-as években, hogy a szabadtüzhelyet elfalazták, s a sokfelé ismert kaminkéményt alakították ki. Alacsony, csupán 1,4 méter magas ajtón lehetett bebújni a kémény alá, ahol a gazdaasszony a legutóbbi időkig szabadtűzön főzött. A szabadkéményt tutajkéménynek is nevezték, s ez az elnevezés építésmódjára utal. Az olyan falszerkezeteket, amelyeknek a váza összefűzött, karókkal erősített nád, ritkábban tányéricaszár, — s erre mindkét oldalán tapasztás kerül —, Szeged környékén tutajfalnak nevezik. A szabadkémény sok más tanyában is tutajra készült, s ezeket tűzveszélyességük miatt már a század elejétől tilalmazták. Egyébként éppen ezen a tanyán a hantházzal egykorú istállót szintén tutajfalas technikával építették.

18 A házban karóvázas sárkemence volt, amit az Alföldön általános kerek búboskemence-formától szögletes kiképzése különböztetett meg.

19 (I. tábla) 17 Jó adatokat nyújt a Szeged vidéki földkunyhóról Tömörkény István, A Szent Mihály a jégben. Bp. 1957. 375. Uő, Barlanglakók. Bp. 1959. 20. és Kiss Ferenc, Csendélet az új osztásföldeken. Szegedi Napló Karácsonyi Könyve 1927. 70. 18 A tutajfal technikáját, változatait is más alkalommal kívánom bemutatni. Erre vonatkozóan 1. Bálint Sándor, Szegedi szótár II. 603. 19 Hogy miért ilyen kemence készült, annak a ház legutóbbi lakói nem tudták okát adni. Itt köszönöm meg Rakonczai János rúzsai tanár értékes segítségét. 12