A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Pálóczi-Horváth András: A csólyosi kun sírlelet hadtörténeti vonatkozásai

fogva nem valamely különálló nehézfegyveres elemhez köthető viseletük, hanem a nomád társadalom katonai vezető rétegéhez.

17 A csólyosi lelet sisakja (1. kép) a keleti sisakok közé sorolható. Ez a félgömb alakú, enyhén kúposodó forma végső soron perzsa eredetű: legkorábbi (VII—IX. századi) párhuzamait az iráni kultúra befolyása alatt álló Pendzsikentben és Kelet-Turkesztánban találjuk meg

18

; a XII—XIV. században a perzsa ábrázolásokon gyakran előfordul

19

, de első fennmaradt példányai későbbiek (XVI. század). Ez a típus Perzsiában a XIX. századig alig változott.

20 Szerkezete — homlokpánt-sisaktest-sisakcsúcs — megegyezik a keleti sisak több típusával, de a rokon típusoknál alacsonyabb, csúcsának enyhe kúposodásától eltekintve követi a fej vonalát. Hosszú ideig való viszonylag változatlan fennmaradása bizonyítja formája célszerűségét: a keleti könnyűlovas harcmodor követelményeinek ilyen kisméretű, könnyű sisak felelt meg, melynek súlya a koponya felületén eloszlott. (Ezzel szemben nyugaton a súlyos lovagi fegyverek ellen egyre nagyobbá, nehezebbé váltak a sisakok.

21

) A dél-oroszországi kunoknál előfordul a XII—XIII. századi meredek falú orosz sisak is

22

, de adataink többsége azt valószínűsíti, hogy elsősorban az alacsony, félgömb alakú, enyhén kúposodó, homlokpántos sisakot viselték, amelynek vázát eleinte keresztpántok alkothatták (Peski, 323. kurgán)

23

, később egy darabból kovácsolták (Csólyos)

24

. Ez a típus a kunok által terjedhetett el KeletEurópában: magyar

25

, bolgár

26 és orosz

27 ábrázolásokon is felbukkan a XII— XIV. században. A csólyosi lelet sodronyinge minden valószínűség szerint a korabeli Kelet15 Még a nomád hadseregek tömegét kitevő közrendűek egyszerűbb felszerelésének beszerzése is nagy megterhelést jelentett a nomád pásztor-gazdaságoknak [Bartha A., Száz. 97 (1963) 279.]. 16 Плетнева,С A., i. m. 197.; a Rósz folyó vidékén Brandenburg által kiásott 65 fegyveres vagy lovas sír közül mindössze háromban volt sisak (Кирпичников, A, H. i. m. 63.); Федоров-Давыдов, Г, А., Кочевники Восточной Европы под властью золотоордынских ханов. Археологические памятники. (Москва 1966) 32—35., 117. i. m. 197.; Piano Carpini szerint a mongoloknál csak a gazdagoknak van szablyájuk, lábszárvédőjük, sisakjuk és vértezetük (Györffy Gy., Napkelet . . . 79.). 17 Плетнева, С. A., i. m. 197.; Piano Carpini Le Coq, A., Die buddhistische Spätantike in Mittelasien V. (Berlin 1926) F/l. kép; L. Coq, A., Chotscho. (Berlin 1913) 33. t. 18 Живопись древнего Пятнджикента, Szerk А. Ю. Якубовский. (Москва 1954) XXV. t.; 19 Pope, A. U., A Survey of Persian Art I—VI. (London—New York 1939) V. 554., 657., 706., 813., 833. és 834. t.; VI. 1409. t. 20 Uo. III. 2563.; VI. 1412., 1415. t. 21 Nagy G., Arch. Ért. 10 (1890) 410.; Borosy A., Hadtört. Közi. 9 : 2 (1962) 164. 22 Кирпичников, A. H., i. m. 65. 23 Uo. 7. kép 4.; a kamennaja babák sisakjai közül talán ide tartozik: Плетнева, С. А., i. m. 37. kép 6, 11. 24 Néhány biztosnak látszó analógia a kamennaja babákról: Плетнева, С. A., i. m. 37. kép 1, 4, 5, 7, 8, 10, 19. 25 A Szent László legendát ábrázoló falfestményeken bukkan fel: Bögözön és Gelencén [Radocsay D., A középkori Magyarország falképei. (Bp. 1954) XLIL, XLIV. t.] ; Nagy Géza megállapítása szerint a kunok hozták be újra Magyarországra a XIII. században [Nagy G., Arch. Ért. 10 (1890) 410—411.]. 26 Dujcev, I., Die Miniaturen der Manasses-Chronik. (Sofia 1965) 41. és 54. kép; Рикман, Э. А., Изображение бытовых предметов на рельфах Димитриевского собора во Владимире КСИИМК 47 (1952) 27. 27 Медведев, А. Ф., Оружие Новгорода Великого. МИА 65 (1959) 173. 117