A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
Bálint Csanád: A honfoglalás kori lovastemetkezés néhány kérdése
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1969/1 A HONFOGLALÁS KORI LOVASTEMETKEZÉSEK NÉHÁNY KÉRDÉSE BÁLINT CSANÁD (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) 1. A magyar őstörténet kutatásához a régészet elsősorban a temetkezési szokások behatóbb vizsgálatával szolgáltathat döntően új adatokat. Az egyes használati tárgyak formái, díszítései csak ritkán használhatók fel a történeti kérdések megoldására hiszen számos tárgytípusunkról kiderült, ho-gy azok kereskedelmi árúként ugyanúgy elterjedtek a kazárok, normannok, szlávok és dunai bolgárok közt is. 1 A magyar őstörténetre vonatkozólag László Gy. mutatta ki a temetkezési szokásoknak az egyes tárgyak használatához és díszítőmintáihoz képest hagyományőrzőbb voltát. A temetéseknél gyakorolt eljárások alapvető elemei a nép körében évszázadokon keresztül, sokszor gyökeres vallási változások esetén is megmaradnak. 2 Ezért kell figyelmünket fokozottabb mértékben fordítani a temetkezési szokások, a hitvilág kutatására. 2. A magyarságot honfoglalás előtt őstörténete során három alkalommal érték a török népek hullámai, a) Az uráli korban valamennyi finnugor népcsoport kapcsolatba került az ótörök népek egyikével. 3 b) Az ősmagyarságra a legnagyobb hatást a bolgár—törökök gyakorolták. A magyar nyelv honfoglalás előtti jövevényszavainak döntő többsége bolgár—török eredetű, melyek elsősorban a földművelés, a nagyállattartó állattenyésztés megismeréséről tanúskodnak és a társadalmi élet jelenségeinek differenciálódását is mutatják. 4 E szókincs jelentősége olyan nagy, hogy ennek nyomán volt aki feltételezte, a honfoglaló magyarság tulajdonképpen egy finnugor nyelvet reivett török eredetű nép. 5 Bár ezen elmélet tarthatatlansága bebizonyosodott, 6 az ősmagyarok életmódjára gyakorolt jelentős bolgár—török hatás mégis tagadhatatlan, c) A harmadik török hullám közvetlenül a honfoglalás előtt érkezett, amikor a kazár uralom ellen fellázadt ún. kabar népcsoportok a magyarokhoz csatlakoztak (ld. Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról, 39. §). Köztudott, hogy a finnugor nyelvű IX—XI. sz.-i magyarságot életmódjára nézve az egykorú források törökös jellegű népként mutatják be. Tudjuk, valamennyi lovasnomád népre jellemző az a hit, hogy a temetésnél (vagy utána) a 1 László Gy., Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest, 1961. 9. (továbbiakban: László 1961.). 2 Pl. László Gy., Ösvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben. Kolozsvár, 1945. 1—2. (továbbiakban: László 1945.). 3 A kérdésről legutóbb: P. Hajdú, Der gegenwärtige Stand der finnougrischen Urheimatforschung. UAJb. 40. (Sajtó alatt.) 4 Z. Gombocz, Die bulgarisch —türkische Lehnwörter in der ungarischen Sprache. Helsinki, 1912. 5 Pl. Zichy L, Magyar őstörténet. Budapest, 1939. 6 Ligeti L., Az uráli magyar őshaza. A magyarság őstörténete, szerk.: Ligeti L. Budapest, 1943. 32—33, László 1961. 32—33. 107