A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)

Kőhegyi Mihály: A Szentes-berekháti későszarmata telep két vasmécsese

tájékoztat bennünket. Az ép, tartóláncokkal együtt megmaradt példány képe (4. kép, a—b) minden leírásnál beszédesebben mutatja használatát.

40 Itt csupán arra hívnánk fel a figyelmet, mennyire pontosan kellett megválasztaniuk a felfüggesztés helyét az igen ingatag egyensúly miatt. A lapos fedélnélküli lámpákban — olajuk nem lévén — faggyút égettek.

41 A lámpabél kákából, lenből, kenderből, gyapjúfűből (amelyet népi nyelven oly sokatmondóan királygyertyának is neveznek) készült.

42 A faggyút felolvasztás után beleöntötték a vasmécsesbe, belefektették a belet és ezt a mécses keskenyebb végén kissé felhúzták.

43 A 49—51 С fokon olvadó faggyút azután a lassan égő bél megolvasztotta és felszívás után elégette. Fénye persze igen gyér lehetett. Az évezredek folyamán kivitelben és alakra nézve alig-alig változó vasmécsesek közelebbi keltezésre teljességgel alkalmatlanok. Szerencsére a velük együtt előkerült korsó már jóval szűkebb időhatárok közé datálható. A lelet eiső közlője a Wien-Simmeringi és néhány hasonló példány alapján a 380— 400-as évek közé keltezi a szentesi korsót és a hunok által elindított népvándorlás legkorábbi időszakának egyik szép emlékét látja benne.

44 Az általa bevont párhuzamok azonban (Körösladány,

45 Szekszárd,

46 Tatavidék

47

) kivétel nélkül egyfülű korsók s így közvetlen analógiák aligha lehetnek. Legtöbbjének füle fenn a peremből indul. Sokkal közelebbi rokonságot mutat négy Dunapentelén előkerült korsó, melyek az I—III. századra tehetők.

48 Az Aquincumban, a Schützféle vendéglő mellett feltárt két edényégető kemencéből ismerünk még hasonló darabokat.

48 A legjobban azonban néhány szarmata területen előkerült kétfülű korsú hasonlít a Szentes-berekháti példányhoz. A Csongrád—Kenderföldek,

50 Űjföldeák-Halesz,

51 Kövegy,

52 Szőreg-Iván téglagyár,

53 Békésmegye,'

14 Szentes környéke,

55 Ároktő,

56 Csongrád-Csipai temető

5

' példányaira gondolunk. Talán 40 Magyar Nemzeti Múzeum 86/1906. 100. leltári számú mécses. Gróf Merán Jánosné ajándéka. A leletre Soproni Sándor hívta fel a figyelmemet, köszönet érte. 41 Fremersdorf, Fritz, Das Beleuchtungs-Gerät in römischer Zeit. Mainz, 1924. 42 Neuberger, Albert, i. m. 246. 43 Csábító lett volna és igen tanulságos a szentesi leleteknek magyar népi primitív világítóeszközökkel való párhuzamba állítása. Ez azonban túlságosan messze vezetett volna, így meg kell elégedjek a fontosabb cikkekre való hivatkozással. Visky Károly, Világítás. A Magyarság tárgyi néprajza I. 299—304. — H. Kerecsényi Edit, Világítási módok és eszközök Komárvároson. Néprajzi Értesítő, 1954. 201—214. — Csefkó Gyula, Kanóc. Magyar Nyelv, 1951. 68—69. — Dömötör Sándor, Zsírosfa és foklafa Szombathelyen és környékén. Ethnographia, 1950. 223—231. 44 Csallány Dezső, i. m. 124. 45 Fettich Nándor, A körösladányi népvándorláskori temető tervrajza. AÉ. 1930. 208— 211. A 137. kép. 46 Csalog József, Húnkori sír Szekszárdon. Laurae Aquincenses. (Diss. Pann. II. 10.) Budapest, 1938. 143—146. T. III. 1. 47 Dornyay Béla, Kisterenyei leletek a húnkorszakból. Dolg. 1936. 90—100. 4. kép. 48 Sz. Póczy Klára, Keramik. Intercisa II. (Arch. Hung. XXXVI.) Budapest, 1957. 40. T. XVI. 18—21. 49 Nagy Lajos, Budapest az ókorban. 1/2. Budapest, 1942. T. CXVI. 50 Párducz Mihály, Archäologische . . . Acta Arch. Hung. 1959. T. XVI. 9. 51 Uo. T. XX. 18. 52 Uo. T. XXV. 7. 53 Párducz Mihály, A szarmatakor . . . III. T. CVI. 25. 54 Uo. III. T. CXXV. 34. 37. 55 Uo. III. T. CXXVIII. 32. 56 Uo. T. CXLI. 12. 57 Párducz Mihály, Csongrádi leletek. Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve, 1944— 1945. 131—148. T. V. 11. 104