A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. 1. (Szeged, 1969)
Kőhegyi Mihály: A Szentes-berekháti későszarmata telep két vasmécsese
kalapálták mindkét felét külön-külön. A mécses belső oldalára kerülő, tehát látható részt egészen finoman eldolgozták, a külsőt vastagabbra hagyták az erősebb tartás céljából. Ezek után a vasrudat ívszeruen meghajlították, majd a két lapos, felizzított rész közé befogták a mécses oldalfalát és egybekalapálták. Elképzelhető az is, hogy a gömbvasat bevágás nélkül kalapálták laposra és ezt erősítették a mécses belső oldalához. Ebben az esetben azonban a külső erősítő-merevítő részt külön vasból kellett hozzádolgozzák az oldalfalhoz és a nyélhez. Annak ellenére, hogy a mécsesek kétségtelenül szarmata földről és szarmata kerámiával együtt kerültek elő, gyanítható volt azok római származása. E fonalat felvéve kerestük tovább párhuzamaikat. Otto Fischbach 19 alapvető munkája után J. J. Baschofen foglalkozott az ókori lámpákkal és elsősorban a rajtuk található ábrázolások értelmezését kísérelte meg. 20 A Kölnben, 21 majd a Rajna melléki Weisenau közelében feltárt római kori fazekasműhelyek a készítés technikájába is bepillantást engedtek. Az agyagfalba épített igen nagy méretű, boltíves szájú és kupolás belső térrel rendelkező kemencesor a korai császárkorra keltezhető. A hibás, selejtes, roszszul égetett árun jól meg lehetett figyelni a korongolás egyes fázisait, valamint az égetés mikéntjét. A szinte „lámpagyárnak" nevezhető üzemben azonban csak agyaglámpásokat készítettek. 22 W. Deonna munkája 13 típust különböztetett meg az ábrázolások alapján. 23 A későbbi feldolgozásokban jól nyomon követhető az egyes típusok és a hozzájuk tartozó példányok növekedő száma. így például az Apulum teljes lámpaanyagát bemutató közlemény már negyven típust különböztet meg. 24 Nicolae Gostor mintegy félezer mécsest regisztráló katalógusa — az előbbihez hasonlóan — csak agyagmécseseket tartalmaz. 25 Jugoszláviából a nagytömegű agyagmécses mellett 26 ismerünk IV. századi Krisztusmonogramos bronzmécsest is. 27 A belgrádi Nemzeti Múzeumban 15 bronzlámpát őriznek. Közülük egy példány hasonlít alakra a mieinkhez, de a belgrádi elöl elkeskenyedik, félkörszerűen befűződik és itt a lámpa fedett. Fogója ugyan letörött, de jól látszik, hogy eredetileg a lámpa teste fölé kanyarodott. Az i. sz. I—II. századra keltezhető lámpa távoli párhuzamként fogható csak fel. 28 Egy jó történeti összefoglalással, világos beosztással megírt újabb lámpatörténeti munka, időrendben a görögöktől a későantik-korakeresztény világítóeszközökig kíséri nyomon fejlődésüket. A nagytömegű anyagban alig néhány 18 Móra Ferenc Múzeum, leltári számuk 53.219. 1—2. 19 Fischbach, Otto, Römische Lampen aus Poetovio. Graz, 1896. 20 Baschofen, J. ]., Römische Grablampen vorzugsweise eigener Samlung. Vorgelegt und mit Ausführungen zu einzelnen Theilen der Römischen Gräbersymbolik begleitet von . . . Leipzig, 1912. 21 Fremersdorf, Fritz, Ein Werkstattfund von Bildlampen der frühesten Kaiserzeit aus Köln. Bonner Jahrbücher, 1942. 237—248. 22 Fremersdorf, Fritz, Römische Bildlampen. Bonn —Leipzig, 1922. 23 Deonna, W., L'ornamentation des lampes romaines. Revue Archéologique, 1927. 233. 24 Baiuta, Closca, L., Opaitele romane de la Apulum. Apulum, 1961. 189—220. 25 Gostor, Nicolae, Inscriptiile de pe lucernele din Dacia romána. Archeológia Moldovei, 1961. 149—209. 26 Kondic, Vladimir-Todorovic, Jovan, Zbirka rímskih zizaka u Muzeju Grada Beograda. Godisnjak Muzeja Grada Beograda, 1956. 63—74. 27 Vikic-Balancic, Branka, Starokrscanska lampica 12 Zagrebe. Peristil, 1954. 131—135. 28 Jelicic, Branka, Bronzani zisci u Narodnom Muzeju. Zbornik Radova Narodnog Muzeja, 1959. 73—82. 101