A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)
Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon
kagyló. (X. t. 17-21.) 3. A jobb és a bal alsókaron egy-egy öntött bronz karperec volt. Kerek keresztmetszetű, végei elhegyesednek, belső oldalukon erősen kopottak. Az egyik kettétörött, az ép példány felülete pedig megrongálódott. Méretek: átm.: 6,5X6,7 cm, ill. 6,5X5,8 cm; vast.: 0,4 cm. (VIII. t. 2-3.) 4. A jobb válltól kb. 10 cm távolságban 1 db levél alakú vas nyílcsúcs bukkant elő. Töredékes állapotú. Méretek: h.: 6 cm, sz.: 2,1 cm. (VII. t. 14.) Az előkerült sírok értékelését nehezíti, hogy a két ásatás egy valószínűleg nagyobb kiterjedésű temető egymástól távoleső részeit tárta fel. így jóllehet ugyanazon temetkezési helyről van szó, a halottaknak a nemzetségben elfoglalt különböző rangja, a sírok megásásának kora eltérő lehet. Hasonló, csoportos temetőket ismerünk Hódmezővásárhely-Kopáncsról, 18 Kenézlőről, 19 SzeintCsSzentlászlóról, 20 Tiszaeszlár-Bashalomról, 21 tehát társadalmi hovatartozástól és országrésztől függetlenül. Az öthalmi sírmellékletek azonos társadalmi réteghez tartoznak. Még a melléklettel ellátott férfiak is csak a legszükségesebbeket kapták a másvilági útra; a nyerges, íjas mellékleteken kívül mindössze néhány ruhadíszük volt (3, 5, 9, 14. sírok). A nők is pusztán néhány szerény ékszert viseltek (10, 11, 12, 18. sírok). A két temetőrész közti különbségre utal, hogy a második csoportban 13 sír közül kettőben volt lócsontos temetkezés, míg az 1-5. síroknál valamennyi esetben. Érdekes megfigyelni, hogy a 9. sírba fektetett idős férfi nem kapott lószerszámot. A tegezére tett két nyílvessző, csontlemezekkel borított íja és a nyugati kalandokra utaló milánói veretű érem azt mutatják, hogy családjának egykor megbecsült, katonáskodó tagja volt. A család vezetését valószínűleg a nyergével, tűz- és szerszámkészségével eltemetett férfi gyakorolhatta, kinek rangjára a három nyílvessző és a lóáldozat figyelmeztet. (14. sír.) A 18. sírban fekvő középkorú nő a felesége lehetett, ki mellé gyermekét helyezhették. (17. sír). Ezt az asszonyt valamilyen oknál fogva különös gonddal óvták a rontástól: sírjába nyilat is raktak. Női sírokban ritkán találnak nyílcsúcsot (pl. Hódmezővásárhely-Nagysziget „m" sír, 22 Koroncó-Bábota. 23 ) Előfordulásuk a vas körüli babonákkal, 24 vagy a tárgy hegyes voltával magyarázható, mint a gonoszt távoltartó eszköz. 25 Említésre méltó, hogy az első ásatás alkalmával talált egyetlen övcsaton kívül több övveretről nem tudunk, ami a kibontott férfisírok alacsony társadalmi rangjára mutat. 26 A melléklet nélküli sírok viszonylag nagy száma mellett erre utalnak a köznépre jellemző öntött bronz karperecek is (11, 17. sírok). 18 Dr. Párducz Mihály szíves tájékoztatása szerint a közölt temetőtől (1. 5. j.) kb. 20 méterre egy másik X— XI. századi temetőt tárt fel. A leleteket dr. Dienes István készíti elő közlésre. 19 Jósa 1914., Fettich N. : Adatok a honfoglaláskor archeológiájához. Arch. Ért. 1931. 78—102. A két temető egymáshoz való viszonyát 1. Dienes L: Honfoglalás kori tarsolyainkról. Folia Arch. XVI. 1964. 83—87. Ugyanitt szól a közel egymás mellett levő temetők kérdéséről. 20 Széli M.: XI. századi temetők Szentes környékén. Folia Arch. Ill— IV. 1941. 235. 2. kép. 21 I. Dienes: Un cimetière de Hongrois conquérants à Bashalom. Acta Arch. Hung. 7. 1956. Rég. Füz. 11. 1959. 55. 22 MNM Adattár 207. H. III. Dr. Gazdapusztai Gyula engedélyét a dokumentációba való betekintésre itt köszönöm meg. 23 László Gy. : A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Arch. Hung. XXVII. 1943. 7. 24 A magyarság néprajza. Budapest, é. n. IV. 348—362. 25 László 1944. 254—255. 26 A honfoglaló magyarok öveire vonatkozó irodalmat 1. Dienes L: A karancslapújtői honfoglalás kori öv és mordvinföldi hasonmása., Arch. Ért. 1964. 18—39. 64 %»,.
