A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

lás kori sírról tudunk. Mivel nem összefüggő csoportban kerültek elő, a temető minden bizonnyal feltáratlan. Kérdés, hogy a többi, melléklet nélküli sír közt volt e még magyar temetkezés. Ez azért is elképzelhető, mivel Varázséji elsősorban a lócsontok jelenléte alapján határozta meg korukat, s ennek alapján sorolt ide két melléklet nélküli, de lócsontos, kutyás sírt. A sírok leírása

3 1 (14/1879). sír M:l m Az 1-5. sírokban ló

4

, és kutyacsontok

5 voltak, ezek előkerülési helyét közelebbről nem ismerjük. Melléklet nélkül. 2 (18/1879). sír M:l,3 m. Ló- és kutyacsontok. Mellékletek: egy „cseréptöredék" és egy „tégladarab". Mindkettő elveszett, egyéb adatunk nincs róluk. s nem egyeznek a szemtanú Varázséji G. beszámolójával. Leletegyütteseibe XVI—

XIX. századi patkókat és sarkantyúkat is belekevert (Dr. Temesvári Ferenc meghatározását és szíves segítségét ismét megköszönöm.), ezért a leletanyag szétválasztásánál az első közleményre támaszkodom. A földmunka avar sírokat is megbolygatott (Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1/1884. lelt. sz.). A budapesti és a szegedi múzeumba bekerült anyag a leleteknek csak egy része volt, a többi a munkások kezén elkallódott (1. MNM Adattár 312. Sz. V.). A késő szarmata sírokat Párducz Mihály közölte: Hunkori szarmata temető Szeged-öthalmon. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1958—1959. 71—98. — Itt is megköszönöm Dr. Dienes István baráti engedélyét, hogy hozzájárult a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött anyag publikálásához, s annak lefényképezéséhez segítséget nyújtott. 3 A lelőhely tévesen szerepel a X—

XI. századi leletkataszterben Székkutas helységnév alatt, 1. Fehér G.—Éry K.—Kralovánszky A.—Szőke В.: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. 1962. 72. (továbbiakban: kataszter). — Az alábbiakban a két ásatás sírjainak közös számozást adok, mellette zárójelben feltüntetve az eredeti sírszám és az előkerülési év. Varázséji közleményében a táblán néhány tárgy rajza látható. A tárgyleírásnál először a szóban forgó tárgy táblai számát adom, majd a jelen feldolgozáshoz készített fényképes tábla megfelelő számára hivatkozom. A Magyar Nemzeti Múzeumban levő anyagról Karáth József készített fényképfelvételeket. Fogadja érte köszönetemet. 4 A honfoglalás kori lovastemetkezéseket és azok néhány kérdését szakdolgozatomban foglaltam össze (Bálint Cs.: Régészeti tanulmányok a honfoglalás kori lovastemetkezésekről. Budapest, 1966. Szakdolgozat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetében). Értékelésüket a közeljövőben végzem el. 5 A X. századi sírokban talált kutya-temetkezések kérdése nem kidolgozott. Szőke Béla vadászkutyáknak tartja őket (Szőke В.: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Régészeti Tanulmányok I. 1962. 15. — továbbiakban: Szőke 1962.), ami legalábbis nem minden esetben lehetett helytálló: a zalavári 154. sírban vadkutya vázát találták egy gyermekváz alatt (1. Dr. Á. Sós: Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Arch Hung. XLI. t., 74.). A zalavári sírral bővebben foglalkozott Fehér Géza (Fehér G.: Zalavári ásatások. Arch. Ért. 1953. 46—47.). A források beszélnek arról, hogy a bolgárok és a magyarok ketté vágott kutyára, ill. farkasra esküdtek (hasonlóképpen a kunok is, 1. Győrffy Gy.: Napkelet felfedezése. Budapest, 1966. 117. — továbbiakban: Győrffy 1966.). Ennek kapcsán Fehér G. — valószínűleg joggal — a zalavári templom területén elföldelt, gyöngyökkel díszített kutyafejet a magyarok és a szlávok szerződéskötése emlékének tartja. A szénrétegben talált kutyakoponya tehát ilyen áldozati szertartás nyoma, így a honfoglalás kori sírokban talált kutyacsontvázak mindenképpen másféle rendeltetéssel kerültek a föld alá. Az alábbi X. századi sírokban figyeltek meg kutyacsontokat: Hódmezővásárhely— Kopáncs I. temető. 30. sírban az állatcsontok az emberi lábaknál voltak (Párducz M. : Árpádkori temető Hódmezővásárhely—Kopáncson. Dolg. (Szeged) XIX. 1943. 187. Az ásató szerint az állat fajtájának meghatározása nem bizonyos), Kóka (Frey L: Kókai honfoglaláskori lovassírok. Arch. Ért. 1906. 191), Nagyhalász—Kiszomborhegy: három sírban az emberi fejtől jobbra 20—30 cm távolságra voltak a kutyacsontok (Jósa A.: Honfoglaláskori emlékek Szabolcsban. Arch. Ért. 1914. 181. — továbbiakban: Jósa 1914.), Nagyhegyes—Mikelapos (kataszter 55.), Piliny-Leshegy 2. sír (Nyáry J.: A pilini Leshegyen talált csontvázakról. Arch. Közi. IX. 1873. 48