A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

In memoriam - Banner Jánnos: Boros Ilona kiadatlan régészeti rajzaiból

Ezekben a rajzaiban nem volt és nem is lehetett más célja, mint a hű másolat elkészítése azok számára, akik ezek alapján magyarázták azt, amit ismereteik alapján, így vagy úgy magyarázni tudtak. Ha valamit nem látott egészen világosan, akkor sem útbaigazítást kért, hanem arra igyekezett rávezetni azt, akinek dolgozott, miért látja ő másképp és miért nem tud elgondolásán változtatni. Ha belátta, hogy nem neki van igaza - bár ez ritkán történt -, csak hosszabb tűnődés után változtatta meg eredeti elgondolását, helyesnek itélt meglátását. Ebből is látszik, hogy meglátásai neki is voltak, és ez természetesen következett művészeti neveléséből. Befejezetlenül ránk maradt és jelentékeny részében a háborúban el is veszett technikai munkájában nem jutott el addig a szintézisig, amelyre jómagámmal együtt törekedett. Reánk maradt rajzait ma már nem tudjuk egytől egyig az eredeti darabokkal azonosítani, sőt részben már akkor sem lett volna könnyű, mert nem csak teljesen megmaradt kompozíciókat másolt, de töredékeket erős kritikai érzéssel teljes mintára egészített ki a még leltározatlan anyagból is, amelyek veszendőbe mentek. Ezeket a kiegészítéseket jellemzi, hogy soha sem erőszakoltak, hanem a felismert minták logikus kiegészítései. Mindig az adott formának megfelelő térben. Hogy a Tiszai-kultúra felismert mintakincsét mennyivel gazdagította fáradtságot nem ismerő munkája, csak akkor fogjuk megtudni, ha - az egyelőre nehézségekbe ütköző - közlése, legalább annak a 42 mintának - edények kiterített rajzának - lehetséges lesz, amely töredékként maradt meg a közel 100 rajzból. Itt ezekkel nem foglalkozhatunk, - csak kettőt mutatunk be, de meghatározott céllal (VI-VII. tábla) - pedig ezek bizonyítanák, hogy nemcsak a részleteket elemezte, hanem az egész koncepciót jól látta és örökítette meg. Lehet arról vitatkozni, - de magam nem hiszem -, hogy kiindulása nem volt megfelelő. A fentiekből is következik, hogy bár látja az egész koncepciót, sőt közel százat, de nem csak ezeket látja, hanem aprólékos részletekig megfigyelve, a mindig geometrikus minták hosszú folyamat alatt koncepcióvá alakult alkotó elemeit keresi és találja meg. Ezért lát csak kevés olyat, amelyeknek a szabad természetben, vagy emberi alkotásokban kereshetné előképét. Még azok a darabok is - pl. a fonás -, amelyekben bajos volna a mesterséges alkotást tagadni, elemző rajzaiban a geometria síkjára vetülnek, akár egyszerű szalagok egymás alatti bújtatásáról, akár meánderékről van szó. A rajzok - egy-két kivételtől eltekintve - a Régészeti Intézet hódmezővásárhelyi ásatásaiból származó leletekről készültek. Egyrészük a Kökénydombról (1. Dolg. 6 /1930/ 49-106; FA V /1945/ 8-17; ÁE 76 /1949/ 8-23), másrészük az ahhoz alig fél km-re fekvő Kiss-tanyából (Dolg. 9-10 /1934-35/ 30-40) származik. Ezeknél nem az edényformák, hanem a díszítő motívumok játsszák a fő szerepet: a formák csak annyiban, hogy vannak olyan díszítések, amelyek rendszerint azonos, vagy legalább is hasonló formákon jelennek meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azonos formákon mindig ugyanazt a kompozíciót alkalmazták volna. Van olyan darab, amelyiken a mindig harmonikus minták igen sűrűn helyezkednek el egymás mellett a díszített vonalakkal kitöltött, kettős vonallal egymástól jól elválasztható négy mezőben. De vannak olyanok is, amelyeknek peremén és alsó részén körbe futó szalag közt szabadon maradó felületen egyegy, egymástól távol elhelyezkedő azonos minta foglal helyet. 318