A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bába Károly: Néhány szárazföldi csigatársulás a Tisza-völgyében

33 9 13 11 1 8 4 1 1 1 2 1 1 15 13 78 38 A. 7. gyűjtőhelyen talált fajokról a következő táblázat tájékoztat: Carychium minimum 33 9 42,30 10 Succinea oblonga 42221-1 1 1 1 65 16,66 60 Succinea putris 1 1,28 10 Cochlicopa lubrica 84 10,25 10 Vertigo antivertigo 1 1,28 10 Valíonia pulchella --1 1,28 10 Zonitoides nitidus 1 1,28 10 Perpolita radiatula 2 1 2,57 10 Fruticicola fruticum 1 1,28 10 Monachoides rubiginosa 2 1 13 12 19,23 20 összesen: 73323-1111 63 31-- A synusium: Succinea oblonga típusú. Jellegzetessége az itt élő közösségnek, hogy további 5 faj közel azonos és egyforma alacsony karakterisztikával vesz részt a közösség alkotásában. A sok kondomináns megjelenése a harmatkása előretörését, a szárazföld térhódítását jelzi. Legérdekesebb színező elem, a Succinea putris, Vertigo antivertigo, Perpolita radiatula, Fruticicola fruticum. A harmatkása térhódítása révén több szárazföldi ubiquista kerül a közösségbe. A kilencedik vizsgálati helyen a vízparton levő vakondtúrásból került elő a közösséget alkotó egyedek legnagyobb része. A fiatal egyedek részvételi aránya a közösségben 49%. A társulások értékelése Bár a csapadék- és nedvességviszonyok a csigák számára Tápénál, és Szikrán is kedvezőbbek a Nagyalföld más területeinél, mind a 8 megvizsgált synusium telítetlen. A meglevő fizikális és táplálkozási feltételek magasabb egyedszámot is képesek lennének eltartani. A közösségek telítetlenségének több oka van. A felvételek mindkét terület esetében a vízpart sávjában történtek. A vízszint évszakos és esőzések után gyakran napszakos változásai ugyanis a szárazföldi fajokra gyérítően hatnak. Ezzel összefüggésben, a szikrai holtág esetében a vízi növényzet, mely a vízszint változással szintén változik, a csigaközösség számára nem stabil élőhely. A szárazföldi csigák számára a vízpartok különös élőhelyet jelentenek. Az adott feltételek révén sávközösség képződik. Kivéve a 7. gyűjtőhelyet, a két különböző típusú vízpart közös fajokat rejt. Fajazonosságuk [Jaccard-féle szám (3)] 66'°/o-os. E magas szám arra mutat, hogy a tiszai sávcönózisok egymásból származtathatók. A szikrai holtág fajokban valamivel gazdagabb, mert az évszakos vízszintingadozás, (áradás) kevésbé károsítja közösségeit, hőmérséklet- és nedvességviszonyai általában kedvezőbbek. Megállapítható, hogy a szikrai Holt-Tiszánál fajokban ott a leggazdagabbak a közösségek, ahol a táplálék- és a nedvességviszonyok mellett az árnyékolási viszonyok is kedvezőek. A synusiumok vizsgálatakor az is megfigyelhető, hogy a fajok dominancia és konstancia viszonyai gyűjtőhelyenként változnak. Ennek alapján a különböző növényzeteken más és más synusium típusok jönnek létre. A csigaközösségek szerkezeti, strukturális és numerikus változása jellemzője a növényzet változásainak. A változások összefüggésben vannak a növényzet successiójával és degradációjával. 280