A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bába Károly: Néhány szárazföldi csigatársulás a Tisza-völgyében

előtti és délutáni órákban a növényzet árnyékhatásai hőmérséklet csökkentő szerepet töltenek be a víz felszíni légrétegében. Általánosságban a kevés vizsgálat során is az derül ki, hogy a holtág közvetlen környezete kiegyenlíti a makroklimatikus szélsőségeket. A júniusi me­leg nyári napokon mindössze 14 C°-os különbségek alakulnak ki. A térszín egé­szének hőmérsékletviszonya nagyjából megegyezik a Tisza-ártér legnedvesebb helyeinek, az ártéri erdőknek hőeloszlásával. A levegő páratartalmát azonban a dús növényzettel bíró holtág közvetlen közelsége kedvezőbben befolyásolja. Az előforduló fajok és ökológiai megfigyelések A megvizsgált két területen összesen 12 fajhoz tartozó 343 egyedet talál­tam. E fajok nedvességkedvelő ubiquisták. A talált fajok a következők: Tápénál 6 faj; Succinea oblonga Drap. 28, Succinea Pfeif féri Rossmässler 1, Vallonia pulchella O. F. Müller 13, Zonitoides nitidus О. F. Müller 2, Agriolimax agrestis L. 1, Monachoides rubiginosa A. Schmidt 19, összesen 64 példányban került elő. A szikrai holtágnál 12 faj él: Carychium minimum O. F. Müller 33, Suc­cinea oblonga Drap. 109, Succinea putris L. 1, Succinea Pfeif féri Rossmässler 35, Cochlicopa lubrica O. F. Müller 1, Vertigo antivertigo Draparnaud 1, Val­lonia pulchella O. F. Müller 5, Zonitoides nitidus О. F. Müller 52, Perpolita radiatula Aider 2, Agriolimax agrestis L. 7, Agriolimax laevis O. F. Müller 2, Fruticicola fruticum O. F. Müller 1, Monachoides rubiginosa A. Schmidt 22, összesen 279 példányban került elő. Ezen nedvességkedvelő fajok közül az Agriolimax laevist, mint amphibikus fajt emlegetjük. Gyűjtéseim során az Agriolimax agrestist a 4. gyűjtőhelyen, a vízparttól 4 méterre, tündérrózsa levél fonákon találtam meg. A Succinea ob­longa több példánya szintén a víz alá merülő tündérrózsa levelek fonákán for­dult elő. További vizsgálatokat érdemelne annak kiderítése, mennyi ideig tud víz alatt tartózkodni. Érdekes jelenség, hogy a holtág sűrű, a parttól a vízkö­zépig eleven hídként összekapcsolódó növényzetén sok szárazföldi faj található meg. így a Succinea oblonga, Succinea Pfeifferi, Zonitoides nitidus, Agriolimax agrestis, Monachoides rubiginosa. A növényzeten való kedvező megtelepedésüket elősegíti a víztükör feletti egyenletesen magas relatív páratartalom. A 2., 3., 4., 5. ábra tanúsága szerint, relatív páratartalom a derült nyári nap 12 órájában 90% felett, 100% körül mozgott, s csak 6 óra hosszára csökkent 70% alá. így ért­hető, hogy egyes fajoknál a parttól 0,5-2 m távolságban levő tündérrózsa leve­lein petéket és szaporulatot is megfigyelhettem. A Succinea Pfeifferi petecso­móit, s a Succinea oblonga, Zonitoides nitidus, Monachoides rubiginosa szapo­rulatát találtam meg. Egy vízközeli vakondtúrásban a Cochlicopa lubrica és Monachoides rubiginosa 1,5:1, illetve 0,5:1,2 mm példányait találtam meg, ami e fajoknál évi két szaporodási ciklusra utal. A szárazföldi csigák közül a Succinea oblonga, Succinea Pfeifferi, Zoni­toides nitidus és Monachoides rubiginosa majd minden vízi növényen előfordult. A Succinea oblonga és S. Pfeifferi fajokat megtaláltam Carexon, Syum latifo­liumon, nádon; a nádszál alsó részén levélhüvely között, s nagy mennyiségben tündérrózsa leveleken. A Zonitoides nitidus és Monachoides rubiginosa, Agrostis albán és Carexon tartózkodtak leggyakrabban. Négy új elterjedési adatot sikerül közölnöm. Az egyik a Succinea putris 274

Next

/
Thumbnails
Contents