A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bába Károly: Néhány szárazföldi csigatársulás a Tisza-völgyében

A 4. mérési helyen 10, 50 és 150 cm-es magasságokban mértem psichnométerrel. Mindkét vizsgált terület Bacsó Nándor felosztása alapján

1 (11) a Nagy alföld éghajlati körzetébe, s a körzeten belül az 1/b. alkörzetbe tartozik. E területet kontinentalitás jellemzi. Magyarország éghajlati atlasza erre a területre nézve -18 C° és +35,5 C° között jelöli meg a hőmérsékleti különbségeket. A csapadék kevés; 500-55Ő mm. A csapadék eloszlása azonban érdekes, mert áprilistól-novemberig többé-kevésbé egyenletesen oszlik el 50-50 mm. Két hónapban, május-júniusban tehát a csigák szaporodási idejében 55-60 mm-re nő a csapadékmennyiség. Kedvezőek a csigák szempontjából a havi középhőmérsékleti értékek. Március-áprilisban, mikor - Frömming (7) adatai szerint - a csigák élettevékenysége, a növekedési folyamatok, az ivarérés a téli időszak után megindul 10,5 C°, s júniusban a legmelegebb nyári hónapban 21,5 C° a középhőmérséklet. A területre megadott 35,5 C°-os hőmérsékleti maximum természetesen a dús növényzet között módosulást mutat. A területen talált fajok majd mindegyike holarktikus eltérjedésű, s Európa legészakibb pontjáig a 66-70°-ig felhatolnak. Gyakran a Sarkkörig is megtalálhatók. Ezek a fajok pl. Szibériában sokkal nagyobb klimatikus szélsőségek között élnek, mint nálunk. Makroklimatikusan a területen a hőmérséklet és csapadék viszonyokra bizonyos kiegyenlítettség jellemző. A makroklíma egyöntetűsége mikroméretekben, a különböző felszíneken, így az ártéri erdőkben erősen módosul. Ezt mutatják mikroklimatikus méréseim is. (1., 2., 3., 4. mérési hely az Abb. 2., 3., 4., 5. ábrán.) A környező erdők miatt fellépő kiegyenlítő hatások révén az egyes mérési helyek között nem nagy különbségek alakulnak ki. Hőeloszlás szempontjából a mederlejtő nappali hőmérsékletei érdemelnek említést, amennyiben itt található viszonylag a legnagyobb hőmérsékleti különbség. 34 C°-os maximummal és 16 C° körüli minimummal. (1., 2., 3. mérési helyek, Abb. 2., 3., 4. ábra.) Főként a növényzettel borított 2., 3. mérési helyeken, az éjszakai lehűlésnél is tapasztalható, hogy a levegő erősebben hűl le, mint a víz felett. Legnagyobbak a különbségek a légnedvesség alakulásában. A víz felé haladva egyenletesebbé válik és magasabb értékeket mutat a légnedvesség. A 4. mérési helyen nappal 10 cm-es magasságban a magasabb hőmérséklet ellenére is magas a légnedvesség értéke (Abb. 5. ábra). A 10 cm-es szint légnedvesség viszonyai 10-20°/o-kal kedvezőbbek a többi mérési helyekkel és a 4. mérési heiy 50 cm-es szintjével szemben. Az 1., 2., 3. mérési helyeken (Abb. 2.,3.,4. ábra), a nedvességtartalom időbeni változása sem vezet nagy különbségekhez. A 4. mérési helyen a környezeti hatások felerősödnek, mert a környező galéria-erdő révén árnyékhatások lépnek fel, és ezért nem alakul ki nagy hőmérsékleti gradiens. 4. mérési helyen (Abb. 5. ábra) a déli órákban a 10-15 cm közötti szintben a víz bepárlódása révén magas az abszolút páratartalom. Ugyanakkor a 10 cm körüli légrétegben a déli órákban a nádnövényzet levélzetén elnyelődik, vagy visszaverődik a hősugarak nagy része. Ilyenkor ezen a területen a nyílt vízi környezethez viszonyítva nagymértékű csökkenés tapasztalható az abszolút páratartalomban. A víz felszíne a környezettel együtt rövid időre melegszik fel, mert a dél1 A zárójelben levő számok az irodalomban felsorolt művek sorszámát jelölik. 272