A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

P. László Emőke: Endre Béla festészete

irányult. 1000-1000 koronát összeadva elő is került a szükséges pénz és a telep 1911 decemberében Smurák József aradi műépítész vezetésével meg is alakult. Az alapító művészek egyúttal tervezők is lettek. A tárgyakat külön-külön egy­egy művész rajza után alakítják s égetik ki, ezért azok önálló művészi érték­kel bírnak. A formatervekbe az írókás asszonyok öntik bele rajzművészetüket, a tökéletes mázakat Krupinszky László készíti. „A mi telepünk szilárdan a vásárhelyi ősiségben áll. Vásárhelyi művészek fogtunk kezet vásárhelyi agyag­iparosainkkal". 6 De nem csak a telep megalapítása kívánt lelkes munkát, ha­nem annak fenntartása, működésének megszervezése is rendkívül sok szálú, nehéz feladat volt. „A gyáripar kiszorítja a népművészetet, nekünk ezt kellene támogatnunk" 7 - írja Endre Béla, s hagyatékában több füzetben részletesen foglalkozik a tennivalókkal. 1912 decemberében nyílik meg a telep első bemutatója s vele együtt Endre Béla tárlata. Mindkettő nagy sikert arat. Ezen a kiállításán körülbelül 120 képet mutat be, az eddigi évek termésének legjavát. Ezek már mind alföldi képek, a Léthe partján mitologikus témakörétől igen messze esnek, témái з Tisza-part, a füzesek, a távoli kis alföldi tanyák, csendes falusi utcák. A me­leg fogadtatás bátorságot önt bele s ezentúl már gyakrabban láthatjuk képeit a kiállításokon, rendszeresen bemutatja azokat Makón, Aradon, Szegeden, s természetesen Vásárhelyen. Mi volt az az új eszmény, amely az Alföldre való visszatérése óta lelke­sítette a festőt? Tudjuk, hogy utazásai során nem csak a régi korok művészetét ismerte meg, hanem azokat a nagy változásokat is, amelyek az újkor művésze­tében lejátszódtak. Monet, Cézanne, Van Gogh, Gauguin és a többi nagy fran­ciák festészetét nemcsak becsülte, hanem szerette is. Mégis most nem feléjük fordul, hanem Munkácsy realista festészetéhez. Mi lehetett ennek az oka? Tor­nyai, Rudnay, Endre Béla de még sokan mások nem követték a nyugati vál­tozásokat, bár festészetükben érezhető azok hatása. Ügy hisszük ez hazai vi­szonyaink következménye. Nálunk ugyanis nem történt meg előzőleg a festészet szétbomlása, a műalkotásokban minden festői tulajdonság együtt maradt, nem vált külön a szín, a vonal, a forma, a kompozíció sem a festőkben, sem a kö­zönségben. Ez nyilvánvalóan kapcsolatban volt a társadalom elmaradottságá­val, változástól való írtózatával. Ilyen légkörben alakult ki a vásárhelyi nagy mesterek festészete. Művészi hovatartozásuk tehát elsősorban nem egyéni al­katukból eredt, hanem az itthoni műveltség természetének egyenes következ­ménye volt. Az a sokat hangoztatott felfogás tehát, hogy minden elmaradott­ságnak a müncheni és a német iskolázottság az oka, nem bizonyul helyesnek, festőink Münchenben tartózkodása nem oka, hanem következménye volt festé­szeti, társadalmi viszonyainknak. Végeredményben tehát mindhárom vásár­helyi mester a magyar valóság elmaradottságát tükrözi. Ez azonban elsősorban nem festői síkon, hanem az emberi részvétben, témában jelentkezik náluk: a szegényember sorsát festik, s azt, ami számukra az életet jelenti, a magyar Al­földet. Érdekes, hogy ez a szegényember iránti részvét kissé a múlt színezetét viseli, Petőfi sugallatát érezni rajta. így az, hogy előzményt keresni Munká­csyhoz fordulnak természetes. Első ilyen jellegű képeiben Endre Béla is szoro­san kapcsolódik hozzá témájában és előadásmódjában egyaránt. A Leszámolás-t, első képét, amely témáját a magyar paraszti életből ve­szi, valószínűleg 1903-ban festette. Tudjuk, hogy a képet még 1904 elején Sze­6 Endre Béla feljegyzései — kézirat. 7 Uo. 224

Next

/
Thumbnails
Contents