A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe

akik szerinte ,,. . . elfelejtett utcákat adtak vissza a vásznakon az életnek, a Boszorkánysziget, Tápé, Kállay-liget, az összes városrészek bevonultak velük a festészet ki tudja milyen messzi távlatú arzenáljába." Beszámolója nyomán kirajzolódnak a tárlaton szereplő főiskolások más-más témájú és felfogású képei. Így a cikkíró felsorolási rendjében Istókovits Kálmán, bizarr hatású nagy vásznai, Ferenczy László friss szépségű és Csóka István változatosan kifejezett tájai után, a lírai Chôma József, a színes Darvas László, majd a robosztus Misztrik Ernő munkáit említette meg. A női kiállítók közül Junger Kató harmonikus, Kemény Éva nemes hangvételű és Záray Ilona helyi tárgyú képeit emelte ki. A továbbiakban Kupferstein Imre biblikus kompozícióit, Varga Béla szonórikus tónusú festményeit, Nagybányai Nagy Zoltán Koldus-át, Opitz Magda tájképeit, Wohl Zoltán érdekes profilját, Rimóczi József önarcképét, Feld Lajos grafikáit jegyezte fel. Végezetül szólt még Katona József, Kafka Albert, Fuhrmann Mátyás, Dobóczki Gizella és Balázs Attiláról is, akiket „. . . az ifjú magyar festőgeneráció bizalomra és hitre érdemes bemutatkozói"nak tartott.

26 Rudnay szegedi művésztelepének kiállításáról reprodukciókkal ellátott, ízléses katalógust adtak ki, amely helyi művészettörténeti szempontból ma értékes dokumentumnak számít. Ebből megtudhatjuk, hogy e tárlaton 22 festőnövendék, 115 képét mutatták be. A katalógus utószavát Vér György itteni újságírótól olvashatjuk. Soraiban köszönetét fejezte ki mindazoknak, ,,. . . akik félretéve közönyt, álmosságot, ellentétet, nemtörődömséget és ellenállást; leküzdve akadályokat, hitetlenkedéseket és fáradtságot, - hozzájárultak ahhoz, hogy évtizedes álmok, sokéves tervezgetések után megszülethetett Szegeden az első művésztelep."

27 A katalógus végül is felsorol 109 olyan személyt, illetve tanácsi és állami szervet, amelyek természetbeni hozzájárulással vagy készpénzadományokkal, a művésztelep fenntartását elősegítették. A művésztelep intéző bizottsága 1927 február közepére - az összegyűjtött adatok alapján - részletes beszámoló jelentést készített, amelyet statisztikai érdekessége miatt az alábbiakban közöljük. „A növendékek elhelyezése a város által kijelölt helyeken zavartalanul megtörtént és mindenütt: úgy a gazdasági tényezők, a tanfelügyelőség, a tiszti főorvosi hivatal és egyéb hatósági szerveknél - kivétel nélkül -, a legnagyobb készséggel és előzékenységgel találkoztak. A díjmentes hídátkelési igazolványok, az ingyenes gőz- és strandfürdő használata, a tanyavilág megtekintése a városi autóbuszok igénybevételével, ingyen fuvarozás a város járművein, mind igazolják ama megértést, amellyel a város hatósága Szeged város kultúrájának jó hírnevéhez hozzájárult. E mellett az egyes üzemek is mutattak példás előzékenységet az akcióval szemben. így a villamos-vonat társaság igazgatósága - kivételesen - fél áron engedte át a menetjegyeket, a Belvárosi Mozi is kedvezményeket biztosított a művészek számára, az újszegedi kender és lenipar r. t. igazgatósága 60 méter festővászonnal látta el az anyagban és anyagiakban megszorultakat. Ifj. Kass János, a kiállítási paravánokat engedte át, a Dél-Magyarország és a Szegedi Napló kiadói naponta újságpéldánnyal látták el a telepet, Bartos Lipót sok ingyen nyomtatványt adott az adminisztráció könnyítésére stb., stb." „A két Szegeden töltött hónap munkaeredményének bemutatása a kiállítás keretében történt meg, melynek látogatottsága oly nagy volt, hogy a kiállí26 Lengyel Vilma: A szegedi művésztelep kiállítása a Kultúrpalotában. Dm 1926. aug. 29. 27 Rudnay Gyula szegedi művésztelepének első képkiállítása. Katalógus. 196