A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Nagy Dezső: Régi május elsejék Csongrád megyében

1911. Hódmezővásárhely A szitáló eső ellenére reggel 8 órára már százak gyűltek össze a Szabadság téren. Onnan az Erzsébet-kerti Vigadó felé indultak. Kilenc óra után indult el a több ezer főből álló tömeg a földmunkások újonnan fölavatott vörös zászlójával az élen. Az egyes szakmáknak jelzőtáblái voltak. Útközben sokan csatlakoztak a menethez. Az egész város népe érdeklődéssel figyelte a munkások szervezett menetét.

19 Új munkásdalt is tanultak erre az alkalomra, mely hosszú éveken keresztül nagyon népszerű volt: A kikelet hívogató szózatára Fölpattan a mühelybörtön ócska zára Virágillat, enyhe szellő jár a réten Csak a gyáva marad most meg börtönében. Tegyetek le fúrót, vésőt, kalapácsot Élvezzük bár egy napra a Szabadságot Nem sokára úgy is bőven lesz belőle Meg ne ártson - szokjunk hozzá jóelőre. A mezőn is szüneteljen most a munka Ne gondoljunk senki másra, csak magunkra Tartson velünk mindenki, ha velünk érez Aki nem tart az úgy is az ördögé lesz! Jöjjetek ki a szabadba, a mezőre Ott fogadjuk meg előre, csak előre Egy a célunk, közös célért forr a vérünk Meg ne álljunk míg odáig el nem érünk! Halljátok e mit beszélget a fa lombja Fejcsóválva bólintgatva azt susogja Ha az a sok kérges tenyér egybefogna A világ csak úgy magától dőlne romba! Azt énekli a madár is fenn az ágon Úr és szolga minek vannak a világon Szabadság a földi élet drága napja Ott az éden, hol sugarát ragyogtatja! Keservünket megsiratta már az ég is S mi a munka jármát vonjuk egyre mégis Rázzuk le és kinek ezért fáj a háta Hogy ne fájjon tegyük azt az ő nyakába! Jertek mind a proletárok táborába Esküdjetek föl pirosló zászlajára Piros annak színezete mint a vérünk Azt jelenti a sorsunk is egy minékünk! 19 Réti L.: i. m. 186. p. nyomán. 154