A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Szabó Ferenc: Zwei Registrierungen von den Handwerkern der Stadt Szeged im Reformzeitalter

János is közölte (Szeged története III. Szeged, 1900. 473-474.), a lelőhely feltüntetése nélkül. Az 1844-es összeírás eddig publikálatlan, mindössze néhány mesterség részadatait emelte ki belőle egy-két kutató. Közlésünkben a mesterségnevek betűrendjébe csoportosítottuk az anyagot. Ahol a pontos értelmezés megkívánta, az összeírásban szereplő latin megnevezést vagy másféle megjelölést is megadjuk. Az egyes szakmákat az összeírásokban szereplő megnevezéssel soroltuk be, az egykorú szóhasználathoz ragaszkodva. Itt említjük meg, hogy adatainkat - bár szükségét érezzük - nem tudtuk összevetni az alapvetően fontos 1828-as országos összeírás helyi eredményeivel, mert annak szegedi szempontú, részletesebb feldolgozása még nem történt meg, bár a szükséges levéltári anyag rendelkezésre áll. Az 1828-as összeírás szegedi ismertetése (Végh Joachim: Az 1828-as összeírás Szegeden. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, Szeged, 1956.) témánkhoz használható, részletesebb adatokat nem ad. Az elemzéshez - további levéltári kutatások mellett - az alábbi munkák adnak eligazítást: M erei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790-1848. Bp. 1951.; Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt. Századok 1948. 60-100.; Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Bp. 1967.; Juhász Antal: A tiszai tutajozás és a szegedi super-mesterség. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1960-1962. Szeged, 1962. 117—146.; Giday Kálmán: Hozzászólás Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842-1849) с vitacikkéhez. Századok 1956. 790-798. Szabó Ferenc ZWEI REGISTRIERUNGEN VON DEN HANDWERKERN DER STADT SZEGED IM REFORMZEITALTER Aufgrund Archivgutes publiziert der Verfasser die in 1830 und 1844 zusammengestellten Registrierungen der Szegediner Handwerker den Meisterschaften nach, wo die Zahl der Meister, Gehilfen und Lehrburschen abgesondert bezeigt wurde. Von 1830 bis zu 1844, im sog. Reformzeitalter, das den Verfall des ungarischen Feudalismus zeigte, wurde die Zahl der gewerbetreibenden Einwohner von Szeged um 23% vergrössert. Nach den statistischen Angaben lebten in 1830 1238 Meister, 1158 Gehilfen, 354 Lehrburschen, in 1844 dagegen 1678 Meister, 1565 Gehilfen und 404 Lehrburschen in der Stadt Szeged, die sich um diese Zeit mit 32 000 Einwohnern für das Wirtschaftszentrum von Südungarn erwies. Ferenc Szabó 146