A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)
Szabó Ferenc: Két összeírás a reformkori Szeged kézműiparosairól
A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ) 1968 KÉT ÖSSZEÍRÁS A REFORMKORI SZEGED KÉZMŰIPAROSAIRÓL Szeged gazdaságtörténetének gazdag forrásanyagra épülő, korszerű feltárása még a jövő feladata. Bár az eddigi eredményekre támaszkodó kutatások fő területe szükségszerűen a kapitalizmus időszaka lesz, az előzmények sorában jelentős erőfeszítést kíván az 1848-ban lezáruló feudalizmus évszázadainak megismerése is. A feltáró és elemző munka egyik legfontosabb kiindulópontját э minél pontosabb és részletezőbb történeti statisztikai adatok egybegyűjtésében jelölhetjük meg. E tekintetben Szeged irodalma éppúgy rendkívül szegényes, mint általában vidéki városaink régebbi és újabb helytörténeti termése. Az okok megvilágítása és az eredők elemzése csak a legfontosabb számok ismerete alapján végezhető el. A reformkori szegedi iparosságról 1830-ban és 1844-ben készült két összeírás alapján egybeállított alábbi táblázatokkal Szeged történeti statisztikájához szolgáltatunk adalékokat. A közzétett számok végeredményéből kitűnik, hogy a városban 1830-ban 1238 mester, 1158 legény és 354 inas, 1844-ben 1678 „ 1565 „ és 404 inas élt, amikor 1830-ban 32 250, 1843-ban pedig 32 209 lakosa volt Szegednek. 1830 és 1844 között a mesterek száma 30°/o-kal, a legények „ 35%-kal, az inasok „ 14%-kal emelkedett. Az ipari foglalkozásúak együttes száma a két dátum között 2800-ról látszatra 3627-re nőtt ugyan, s ez 28 0 /o-os emelkedést jelentene. A gyarapodás valójában kisebb volt, csak 23%, azaz 672 személy, mert 1844-ben olyan „szakmákat" is beszámítottak (kenyérsütők, hegedűsök), amelyek nem jelentettek tényleges ipart. A halászok, szappanfőzők, kosárfonók esetében is lehetnek ellenvetések a kifejezett iparűzők közé sorolás miatt. Az 1830-as összeírás szigorúbban, pontosabban értelmezte az ipari foglalkozást. Az iparűzők száma eléggé szerény emelkedésének regisztrálása mellett fontos megjegyeznünk, hogy 1830ban 58, 1844-ben pedig 65 (a kenyérsütőkkel és hegedűsökkel 67) ipari szakma művelőit tüntetik fel az összeírások a városban. A ruházati iparág mindvégig a legnépesebb maradt. A két conscriptio nem egy mesterség esetében arról árulkodik, hogy az öszszeírók 1830-ban másként értelmezték feladatukat, mint 1844-ben, így az adatok több helyen ellentmondásosak, felületességről tanúskodnak. Revideálásra, utólagos ellenőrzésre azonban nincs lehetőségünk. A két adatfelvétel így is ki143
