A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)

Csalog József: A réteg megfigyelésekre alapozott őskorkutatás problémái az Alföldön

táplálkozó részben, vagy egészben egykorú stílusokkal az az irányzat nem számolt, — a korízlés időnkinti megváltozása váltotta volna ki. A korízlés ebben az értelmezésben vak tényező'. Nem felépítmény, hanem alap. S akik a korízlés idó'nként végbement megváltozására gondolva négy, vagy öt kultúraként kezelt, vagy csak periódusnak nevezett keramikai stílust állítanak vélt kronológiai sorrendbe, nem számolnak azzal, hogy a korízlés megváltozása ma is felépítmény, mert konkrét okokra vezethető vissza. Ugyanakkor nem számolnak azzal sem, hogy az őskor stílusai egyenkint más-más előzményekre vezethetők vissza függetlenül attól, hogy pl. a fonatstílus lényegét csak a velem folyt vita után ismerte el Tompa, hogy sokaknak idehaza 17 év kellett ugyanehhez; hogy a bütyökdíszes keramika edényformáinak és a bütyökdíszítésnek az előzményeit sokan ma sem ismerik fel; vagy hogy C. Schuchhardtnak a szalagdíszes keramika előzményeiről szóló zseniális meglátását két kis hiba miatt elvetették, ahelyett, hogy egyáltalán foglalkoztak volna a kérdéssel. A stílusátalakulásra felépített egyenesvonalas periodizációs elmélet elvben megszületett, a következőkben ennek igazolására sztratigráfiai bizonyítékokat kellett keresni. Kellett és illett keresni, mert a kutatók zöme az egyenesvonalas elmélettől és a kimondott szó varázsától nem tudott megszabadulni. Lényegében két feltételezésre kellett igazolást találni. Teljes tárgyilagosság esetén egyik feladatot sem sikerült volna megoldani, nagyon sokan azoban inkább hittek az elméletnek, mint a saját tapasztalataiknak. Ezért nem vettek tudomást — teljes jóhiszeműséggel — az ellenbizonyítékról. Az egyenesvonalas elmélettel nem lehetett volna összeegyeztetni azt, hogy ugyanabban a rétegben, ugyanabban a zárt leletegyüttesben, vagy ugyanazon az őskori edényen egymástól távolállónak vélt formasajátosságok együtt forduljanak elő. Hillebrand ezért nem tartotta bodrogkeresztúrinak a bodrogkeresztúri temetőnek azt a cserépedényét, amelyben bükki vonalköteges keret között bodrogkeresztúri modorban készült fonatminták láthatók, (la. ábra.) Hasonló okból kerülte el a figyelmet a tiszasasi edény is, amelyen vonalköteges bükki rajzú spirálvoluta és keretbefoglalt térborító fonatmintának két változata látható bodrogkeresztúri modorban készült edényrajzon, (l.b. ábra.) Nem esett szó arról, hogy a kökénydombi táncjelenetes, nyakán fonatdíszes hombáredénynek a hasát körülfutó szalagdísz övezte. Évtizedekig senki sem említette, hogy a Csallány Gábor-féle Szentes-környéki arcosedényeken, s a vincai arcos hombáredényen is ugyanez volt tapasztalható, hogy a legutóbbi előadásomban ismertetett szentes-ilonaparti I. és II. ház kétféle, gyakran azonos edényeken is kevert stílusú keramikájáról ne is szóljak. És nem esett szó Kökénydomb lakóházainak biztosan egykorú, de nagyon vegyes stílusú keramikájáról, ami Szegvár—Tüzkövesen állandóan ismétlődő jelenség. És néma hallgatás volt a válasz arra a már 1941-ben megírt figyelmeztetésemre, hogy a zengővárkonyi 76. sír egyik bütyökdíszes edényén keretbe foglalva megtaláljuk a legtisztább „tiszai" fonatmintát és a kiegészítő kísérővonalakkal térborítóvá tett spirálszalagot éppen olyan elrendezésben, mint az istállóskői bükki cserépen. (2. ábra.) Ezt a példát itt csak a zengővárkonyi sír bütyökdíszes edényével toldom meg, amelyen a szalagdísznek az Ilonapartról jól ismert, szétesett egyik változatát ismerjük fel. (3. ábra.) Jónéhány stílusgeneráció találkozna össze a felsorolt példákon; néhányszáz esztendő, ami semmiképpen sem jelenthetne „átnövést". — Még egy példa Tüzkövesről; a tökedényt utánzó ún. bombaalakú edény bütyök és szalagdísszel, ún. „tiszai" fonatdíszes alátéttel, (4. ábra), — amit nyugodtan nevezhetnénk az „egyesült három periódus bombaedényének" is. Csak az idő rövidségére való tekintettel nem sorolok fel még további 50 példát.