A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Báldy Flóra: Szedettes bunyevácz szőttesek

sótihoz hasonló vékony fonalat, „Vasmacskás" gyártmányú volt. A kereskedelemben „gázir" néven ismerték, két és fél kg-os csomagolásban. Akkoriban egy-két takács vásárolta tőlük, akik a bunyevácság által addig usznova néven házilag szőtt, áttetsző, finom anyagot rácvászon néven a bunyevácság részére nagy mennyiségben szőtték. A századforduló körül a bunyevác asszonyok már nem tudták az usznovát szőni. Az akkor használt finom szövőfonal hasonlított a csancsánák szövésénél használt anyaghoz. Bár hajszálvékony volt a finom fonál, aránylag erős volt, tehát cérnás sodrású lehetett. Több esetben tapasztaltam, hogy a vékony háziszőttes tkánicából készült ingujjak túlélték az ingnek gyári sifonból készült többi részét s érdemes volt ez utóbbit újjal kicserélni. A vékony, fátyolszerű anyag még ezt is kiszolgálta. Egy bajai adatközlő

5 említi, hogy 30 éve a dédanyjától örökölt holmi között talált egy kis motring szövőfonalat, amit kányica szövéséből maradt. Akkoriban ő zsebkendők azsúrozásával foglalkozott és a talált selyemsóti fonalat felhasználta ehhez a munkájához. „A vékony selyemsóti fonál olyan erős volt, mint a haj". — Színes selyemzsebkendőket is azsúrozhatott a fehér fonállal, vékonysága mellett a színes anyagon nem is tűnt fel a fehérsége. Körülbelül 40—50 drb csancsánás szövéssel díszített női inget, ingujja darabot, vagy még fel sem használt szőttest vizsgáltam, de ezek között csak négyet találtam egyező mintával díszítve. A minták elhelyezése a női ingujjakon többféle. Találunk az ingujj közepén egy nagyobb motívumot, vagy a két felén egyet-egyet. Egy más változatnál 5 kisebb minta szerepel, 3 az ingujj vállfelé eső részén, kettő alatta helyezkedik el. Elszórt, apró virágmintával szövöttek is vannak. Teljes férfiinget már csak kettőt ismerek, ezek közül is az egyik már a föld alatt van, meghalt az öreg gazdájával együtt. Ezeken kívül még csak két férfi ingujj töredéket láttam és az adatközlőim emlékezéseire támaszkodhattam. Ezekből valószínűleg csak egy-egy készült mindenkinek. Talán jegyingek is voltak, megbízható adatot ezekről nem jegyezhettem fel. — A férfiingeknél úgy láttam, hogy a bő, két szélből álló ingujjak szélén helyezték el a díszítést: másfél, két cm széles, egyszerű csíksorok között apró virágok sorakoznak. Azon a darabon, amely a bajai múzeumban van, elszórtan beleszőtt virágkosarak töltik ki az egész áttetsző háziszőttes ingujjat. A dísztörülközőiknek peskireknek a két végét díszítették csancsánás szövéssel. Az alkalmazott motívumok sokfélék és változatosak. A legrégibbnek tartott női ingen az alapmotívum mértani. A régieken gyakran szerepel a szekfű, különféleképpen variálva. Majoránnás, rózsás, és stilizált virágmotívumaikat ritkán szövik elszórtan, gyakoribb a bokorban való elhelyezés. Ezeket a virágbokrokat gyakran valami talpazatra, tartóba helyezik. — A virágcsokrok felépítése legtöbbször szimmetrikus, amit könnyebb szőni. Előfodul az ellenkezője is, de a térkitöltésre akkor is ügyelnek, a szövésadta merevséget ügyes vonalvezetéssel igyekeznek lazítani. — Az ember- és állatábrázolást is kedvelték, menyecskés, huszáros, madaras, pávás díszítő elemeket találtam. A férfiingeknél és a díszkendőiknél csak apróbb virágmotívumokat és egyszerű csíkokat használtak fel a díszítésnél. A férfiingeknél előfordulhatott az alakos díszítés is, mert pl. emlékeztek Katymáron egy kacsás szőttes ujja darabra. Sokat kutattam utána, de eredménytelenül. 5 Budimácz Mária, szül. Baja. 1902. 104