A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A tanya néprajza Tömörkény István műveiben

paraszti alakjaival. Úgy érezzük, hogy a szegedi tanyák sajátos, külön világának egyik fontos vonását éppen a néphit jelenségeiben találta meg, — bár erre vonatkozó elvi megállapítást nem találunk írásaiban. A néphitre vonatkozó följegyzései sem rendszeresek, általában egy-egy föltűnő' jelenséghez kapcsolódnak. De igyekszik a jelenségeket összefüggésükben, hatásukban megragadni, és mivel többször is visszatér mindegyikre, így alkalmasak arra, hogy a tanyai nép hiedelemvilágára nézve következtetéseket vonhassunk le beló'lük. A tanyai nép a számára közvetlen megfigyeléssel, tapasztalati úton érthetetlen dolgokat, jelenségeket természetfölötti erőknek tulajdonítja. A természetfölötti hatalmak sorában jelentős szerepük van az egyház dogmáinak. Erre vall a vallásos hitből táplálkozó „csodák" gyakorisága és jelentős tömeghatása. Egy tanya ablakán, a gémeskút víztükrén, majd a Pálinkás erdő sarkán, a/ahögyben megjelenik Mária. Híre gyorsan elterjed és a tanyai nép csodájára jár. Különösen nagy hatást kelt 1897ben egy pusztaszéli kis pásztorlány Mária-látása. Tömörkény fölkeresi a helyet, jés hitelesen tolmácsolja a csoda helyére zarándokló tömeg hangulatát (Mária-látás). A templomi csöndben várakozó emberek ünnepélyességéből kiérzi a nép sóvárgását a meg nem magyarázható, természetfölötti dolgok iránt. A látomás nem mindenkihez szól, csak az elrejtőzött látólányhoz, aki éjjelente vallási extázisba, önkívületi állapotba esik és révületéből ébredve csodálatos dolgokat mesél a túlvilágról. Az író látja az erdősarki fa előtt térdeplő tömeg sóvárgó hitét, de nem hallgatja el a kritikus paraszti véleményt sem : a szőlőkapás, miután meggyőződött arról, hogy a fán nem látni semmit, a csárda felé készülődik és megjegyzi: „tödd bolonddá a körösztapádatr (8:60, 4:56, 8:384) A sebőkhegyi Nógrádi tanya tisztaszobájában fórás fakad. A nép csodát lát benne és zarándokolni kezd a tanyába. A szobában oltárt emelnek, ahová kijár prédikálni az alsóvárosi „szent ember" is. Pedig a forrás tulajdonképpen a vizes esztendőkben gyakori vadvíz, fakadó víz. A rejtélyes jelenségek átszövik a tanyai nép tudati világát a mindennapi élet dolgaival kapcsolatban is. A Mária-jelenésben kételkedő kapás hittel meséli, hogy látta, amint az udvarról a favilla magától megindult és bement a szobába. Mások megesküsznek rá, hogy kapálni látták azt, akinek pár nappal azelőtt ott voltak a temetésén. (8:386) Erősen él a hazajáró lélekben való hit. Azt tartják, hogy a lélek csak akkor jár vissza, ha valami baja van: ha pénzéről, vagyonáról nem rendelkezett, ha kifizetetlen adósságot hagyott, vagy ha az utána maradt örökség osztásakor igazságtalanság történt. A hazajáró lélek köcsögök összetörésével, bútorok zörgetésével, ablakveréssel, sóhajtozással ad jelt magáról. (8:167) A tanyai néphitben különös szerep jut a halottlátónak. A holtakat látó az elhaltakról, földöntúli életükről hozzátartozóinak mindent meg tud mondani. A századforduló táján nagy híre volt a csépai halottlátónak. Alsótanyáról is sokan eljártak hozzá, pedig lovaskocsin elég hosszú volt az útja. Tömörkény is fölkereste, hogy végére járjon tevékenységének, amiről hét határban „vert a szó". A halottlátó tudományát kétkedéssel fogadja, de élményeiből meggondolkodtató tapasztalatot szűr le : „a holtakat látó paraszti sámán elszomorodott, vigasztalan lelkek megkönnyebbítésén, kitisztításán és fölemelésén dolgozik. A nép asszonyainak a lelke könnyebbül meg, ha a holtakat látó, akiben bízik és hisz, elhalt kis gyermekeiről, egyéb szeretteiről jót mond neki... A holtakat látó emberek nem népcsalók..." — vonja le végül a következtetést. (8:388) Lehet, hogy ez a megállapítás furcsának tűnik, de ha arra gondolunk, hogy Tömörkény mindig parasztjai helyzetébe, gondolkodásába való teljes beleéléssel alkotja írásait, máris megtaláltuk kijelentése magyarázatát. 90