A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Juhász Antal: A tanya néprajza Tömörkény István műveiben
típusú csizmavágást. 10 1897-ben írja, hogy ,,már a pusztai legény is levágatja a magyar formát a csizmaszárróV és újmódi csizmát visel. (8:85) A tanyai ember az elhordott csizmáit is hasznosítja: Két pár ócska csizmaszárból lesz két új csusza, a harmadik párból pedig bőr tarisznya," amiket a tanyai csizmadia készít el. (4:329) Más az elhasznált csizma fejéből papucsot készíttet és a szárából lesz a bó'rtarisznya (7:406). Ezek a finom megfigyelések abba a témakörbe tartoznak, amelyet a néprajzi kutatás „a tárgyak élete" cím alatt tárgyal. Érdekes megfigyelést rögzít az öltözködésmódra vonatkozóan: a szőló'kapás apró gyerekei télen deréktól fejtetőig be vannak bugyolálva, de mezítláb bújnak elő a tanyaházból. (5:171) Tömörkény novellái gazdag néprajzi adalékokat tartalmaznak a szegedi piacokon és vásárokon megforduló délvidéki szerbek, svábok, bolgárok viseletéről, a Szeged környéki magyar viselettel való kölcsönhatásukról is, de ezek tárgyalása most nem tartozik feladatunkhoz. Szokások Több tárcanovellája a korabeli szaktudomány szintjén álló szokásleírást tartalmaz, sőt némely tekintetben — pl. a néprajzi jelenségek életben betöltött szerepe, életszerűség vonatkozásában — a korszerű adatföltárások iránt támasztott igényeket is fölveti, illetve kielégíti (pl. Farsangon, Tortülők, Tor, Disznóölés, Múló szokások). A szokásanyagot a néprajzi földolgozások által kialakított sorrendben (születés, házasság, halál, jeles napok szokásai) tárgyaljuk. Általánosan elterjedt, hogy a gyermekágyas asszonynak a szűz Mária poharában tyúkhúslevest visznek. (6:44) A városban már a század elején elmúló, csak a tanyákon élő szokás az avatás: ,,Mikor a szülő asszony újszülött gyermekével legelsőbb a házból kilép, a templomba megy... (8:266) A csecsemőtáplálásban elterjedt, hogy tejes zsemlét ruhába kötnek, és a kisgyerek szájába adják. Ugyancsak rossz szokás, hogy a csecsemőt sok helyen elmákolják, azaz mák levét itatják vele, s ettől hosszan alszik. Káros következményei (szellemi fejletlenség, butaság) felnőtt korban mutatkoztak meg. (3:27) A tanyai fiatalok nem bálakon ismerkednek meg, hanem „mint gyerekek a mezőn, állatlegeltetés közben, azután pedig a dologon, ha kapálni, szénát gyűjteni szüretelni járnak."{A: 16) Miután „a legény kinézi, hogy melyik tanyából házasodjon, odaküldi a gűgyüt. Tisztes férfiszemély ez a gűgyü, ki is a lányosházhoz menvén, a küldő szándékait előadja. Ott illendően fogadják, pálinkát adnak elébe... Csak épp magáról a dologról nem szólnak semmit Az nem is tartozik a gűgyüre... Ha (a lány) nem ad választ, az visszautasítás, ha pedig alkalmasnak találja a legényt,... akkor kendőt küld neki... ez a jegykendő... Pár nap múlva válaszul pénzt küld a legény, néhány tallért a szegényebbje, ötven forintot, száz forintot a tehetős." A tanyavilágban is farsang a lakodalmak hagyományos időszaka. A tanyaközpontok létesítése előtt a Városba jártak esküdni. Szokás, hogy a vőlegény és a menyasszonyos háznál külön-külön összegyűlik a vendégsereg. A lakodalomba az örömszülők nem hívhatnak meg minden ismerős családot, mert nem tudnák vendégül látni, elhelyezni valamennyiüket. Azért a hívatlanok is ellátogatnak a lakodalmas házhoz, de kint maradnak az udvaron, ahol idős asszonyok kínálják őket étellelitallal. 10 Vö.: Bálint Sándor: Szegedi szótár. Bp. 1957. I. 254. 87
