A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

gyűjtés indult a proletárok családtagjai javára.

76 A polgári baloldal rokonszenvvel írt a munkások készülő' nagy harcáról.

77 A köztársaságiak is támogatásukról biztosították a munkások országos mozgalmát „erkölcsileg és anyagilag" és pártjuk kijelentette: „a sztrájkban úgy munkaadó, mint munkás tagjaival részt vesz."

78 A kormány elleni agitációban komoly szerepe volt Móra Ferencnek is. Szimbólumok című írásában egyrészt a nyomort leplezi le. (Bemutat egy rongyos embert, ki „a magyar szent korona árnyékában haldoklik egy szemétdombon."

79

) Másrészt a tömeges kivándorlás okozóiról rántotta le a leplet, mikor bemutatott egy a hajóra felkérezkedő „ruhátlan embert", akit „két csendőr kergeti hátulról, az egyik díszmagyarban, monoklival a szemén, kopóval a lábánál, a másik püspöksüvegben...

80 Mórának ez az írása — mely február közepén jelent meg — hatásos vádiratot képezett a fennálló rend ellen, melynek a munkapárti kormányzat volt a fő védelmezője. Az általános sztrájkra való nagyarányú felkészülés során azonban egy komoly hiba jelentkezett. 1912 október—novembertől eltérően most a béke problémájával alig foglalkoztak. Nem vették figyelembe a külpolitikai helyzet megváltozását: a Balkánon februárban ismét kitörtek az ellenségeskedések, és a Monarchia — ha pillanatnyilag nem is lép fel provokálóan — csak lesi az alkalmat, hogy fegyveresen beavatkozhasson. A béke iránt kevés figyelmet tanúsítottak január—február folyamán Csongrád és Csanád szociáldemokrata és függetlenségi szervezetei. Csupán a köztársaságiak jelentettek dicséretes kivételt. A párt egyik női szervezője: Andrássy Emma tanítónő a Magyar Köztársaság hasábjain felhívta az asszonyokat és lányokat: csatlakozzanak a mozgalomhoz, férjeik és gyerekeik érdekében is, akiket „ha a császár parancsolja, elviszik ágyútölteléknek."

81 A február 2-i hódmezővásárhelyi és 14-i szegedi gyűléseken a köztársasági szónokok céloztak a Monarchia őszi kardcsörtetésére, és arra, hogy Bécs magatartása most is veszélyt jelent a békére.

82 A Nagy György-féle párt aktivitása 1913 elején is elég élénk volt. Ebben az időszakban a Tiszatájon több helyen elérkezettnek látták az időt a szervezetek formális megalakítására is. Makón január 26-án került sor a hivatalos zászlóbontásra. (Nem hivatalosan már hónapok óta élénken tevékenykedtek, sok hívük volt a városban és tevékenységüket egy ún. „republikánus asztaltársaság" irányította.) 26-án a helyi vezetők először Espersit lakásán tanácskoztak, aztán mentek a meghirdetett helyre: az Érdeky-féle vendéglőbe. Itt már csendőrök várták őket. Alig, hogy az összejövetel megnyílt és Espersit, valamint az erre az alkalomra ide érkezett Nagy György pohárköszöntőt mondtak, — a hatóság azonnal feloszlatta a gyűlést.

83 Elkéstek azonban a betiltással, mert a helyi pártszervezetet már előzőleg Espersit lakásán megalakították. A csendőri beavatkozás ellen spontán tiltakozás tört ki a városban; aznap este másfél ezres tömeg járta végig az utcákat, a köztársaságot éltetve.

84 Február 5-én pedig a szegedi szervezet alakult meg. Itt Lévay Ferenc ügyvéd lett a párt helyi vezetője.

85 76 Szegedi Napló 1913. február 19. 77 Szegedi Napló 1913. február 16. Makói Független Újság 1913. február 23. 78 Bónis i. m. 96. 1. 79 Móra Ferenc i. m. 457. 1. (Az írás eredetileg a Szegedi Napló 1913. február 16-i számában jelent meg.) 80 U. o. 81 Magyar Köztársaság 1913. január 14. 7. 1. 82 OLBMR 1913/217. 83 U. o. 84 U. o. 85 Bónis i. m. 57. 1. 226