A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

Érdemes végül kiemelni, hogy egy másik nagy író is járt itt ebben az időszakban. Móricz Zsigmond volt az, aki ekkor az Alföldet végigutazta, és a nép hangulatáról tett megfigyeléseit riportsorozatban írta meg.

59 Ő is (mint minden haladó író akkor) a béke mellett állt. Ez jutott kifejezésre „A szögedi embör" című írásában is. Elmeséli ebben beszélgetését a város egy egyszerű dolgozójával, aki „józan, okos, belátó s meleg humorú" egyén volt. „Hát lesz-e háború uram?" — kérdezte az illető az írótól, s mindjárt hozzá is tette: „Mert hát ne is legyen, kérőm..."

60 Nem kétséges, hogy Móricz a saját véleményét is adta a „szögedi embör" szájába, (hiszen Ő maga is ellensége volt a militarizmusnak). Idézett írása azonban egyúttal jó megfigyelőkészségről is tanúskodik. Hiszen valóban így gondolkodtak az egyszerű emberek mind Szegeden, mind az ország más részein. IV 1912. december elején váratlanul csökkent a háborús veszély. A Balkánon ugyanis ideiglenes fegyverszünet következett be. Ez átmenetileg lehetetlenné tette a Monarchia fegyveres beavatkozását. (Persze ez nem jelentette azt, hogy Bécs vezető körei — különösen Ferenc Ferdinándék — lemondtak volna agresszív terveikről.) A nemzetközi feszültség enyhülése következett be. Nagy megkönnyebbüléssel fogadta ezt a haladó közvélemény a Tiszatájon is.

61 A következő hónapokban a politikai rendezvényeken a béke problémájával nem sokat foglalkoztak. Az érdeklődés középpontjába átmenetileg belpolitikai kérdések kerültek. A belpolitikában nagy izgalmat keltett a kormány december 31-én benyújtott választójogi „reform-javaslata". Ez a szavazati jogot csak kis mértékben terjesztette volna ki, tehát egyáltalán nem felet meg a magyar haladó erők követeléséinek. A kormánynak ez az „újévi ajándéka" ezért országszerte nagy felháborodást keltett. Ebben osztozott Csongrád és Csanád haladó közvéleménye is. „Ez nem igazi választójog, hanem a nép becsapása!"

62 „Tiszáék ismét megmutatták igazi arcukat"

63 — a helyi baloldali sajtó tele volt ilyen kommentárokkal. A leglényegesebben Nagy György fejezte ki magát (azzal kapcsolatban, hogy az uralkodó tetszését nyilvánította a kormány tervezete iránt.): „A király nyíltan odaszegődött Tiszáék mellé. Szent István koronájára feltűzte a bihari brigantik fekete kortestollát."

64 A néptömegek felháborodása fejeződött ki a január 12-i népgyűléseken is. Az aznapi országos megmozdulásokból Csongrád két városában is kivették részüket a demokratikus erők. Hódmezővásárhelyen január 12-én a szocialisták, függetlenségiek és köztársaságiak közös gyűlést rendeztek. (A republikánusok részéről Nagy György és Ormos Ede szólaltak fel.) Kifejezésre jutott e megmozduláson, hogy mélységesen elítélik „e csalárd választójogi tervezetet".

65 (Már ez alkalommal itt is — — akárcsak az ország más helyein — felvetődött egy, kormány elleni általános sztrájkra vonatkozó javaslat. Emiatt a rendőrség a gyűlés feloszlatásával fenyege59 Móricz Zsigmond ezen riportjai először a Világ és Az Est napilapok 1912. december-januári számaiban jelentek meg. 60 Móricz Zsigmond: Riportok 1910—1919. Bp. 1958. Szépirod. Kiadó 31. 1. (Először Az Est 1913. január 18-i számában jelent meg.) 61 Szegedi Napló 1912. december 3. 62 Szegedi Napló 1913. január 4. 63 Makói Független Újság 1913. január 8. 64 Magyar Köztársaság 1913. január 14. 1. 1. 65 Pesti Napló 1913. január 14. 224